Légy áldott!

Légy áldott!

Örömöd legyen oly számtalan, mint égen a csillagok!

Győzelmek is bőséggel jussanak neked, oly számolatlanul,

mint a homokszemek – szerte a tengerparton.

A hiányok mint küzdelmek csupán arra szolgáljanak,

hogy erőssé tegyenek téged!

Szegődjön melléd örökös társul a rend és a reménység.

Minden ösvény, amelyet választasz, oda vezessen,

ahol a tisztaság, bátorság , egyenesség lakozik.

A kétség és félelem adja át helyét a mély maradandó,

bizalomnak mindig mikor egy nagyobb erő valóságát

fedezed föl magad körül.

És ha olykor csupán sötétséget látsz,

s az élet viharai közelítenek,

lényed legmélyéről ragyogjon fel benned

a világ világossága!

Légy mindig biztos abban,

hogy menthetetlenül szeretnek téged,

és ezért te is légy készen a feltétlen szeretetre!

Érezd magad biztonságban mindenkor,

elringatva Isten tenyerén,

mint egy dédelgetett gyermek – aki valójában vagy is.

És ha bármikor ítélkezel mások felett, emlékezz arra,

hogy mi mindannyian ”egy „ vagyunk!

Minden gondolat amely megszületik benned,

találjon visszhangra körülötted,

és érintsen meg mindent és mindenkit.

És ha bátortalanul magadban tartanád döntéseidet,

emlékezz arra, hogy a szeretet akkor él leginkább

ha szabadon áradhat szerteszét.

Amikor adunk akkor kapjuk a legnagyobb ajándékot!

Minden vihar után látogasson el hozzád a fénylő szivárvány!

Boldogság oldja fel minden csüggedésedet,

öröm mossa el minden bánatod,

szeretet könnyítse minden fájdalmadat!

Minden sebed bölcsességgel ajándékozzon meg,

s minden küzdelmes utad céljához vezessen!

Minden napod melyet megélhetsz, élj meg egyre teljesebben!

Légy áldott, és legyenek mások is áldottak általad.

Légy áldott minden jóval!

Kate Nowak 2006

A szeretet

A szeretet

És akkor Almitra azt mondá: Beszélj nekünk a Szeretetről.

És ő fölemelte fejét, és az emberekre nézett, és csöndesség szállott reájuk. Aztán fennszóval ezeket mondotta:

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedéseket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,

Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjéről

Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".

És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.

De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:

Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.

Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.

Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;

És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.

Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;

Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;

Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;

S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.

Kahlil Gibran