2016. május 9., hétfő

Paulo Coelho idézet Évszakok változása

Mikor egy falevél lehull, mert jön a tél, akkor ez azt jelenti, hogy a hideg, fagyos idő győzedelmeskedett felette?
A fa azt mondja a levélnek: 
“Ez az élet körforgása. Lehet úgy gondolod, hogy ősszel meghalsz, de közben mindvégig bennem élsz. Az életem neked köszönhetem, mert rajtad keresztül tudok lélegezni. Hála neked, az utazó embernek árnyékot tudok biztosítani, hogy legyen ahová behúzódjon a forróság elől.”
Az a férfi, aki képes felmászni a Föld legmagasabb hegyére, hogy úgy érezze, hogy ő van a világ tetején, és meglátja a felhőket maga körül, vesztessé válik, mert még valami nála is magasabban van? Az ember így gondolkodik: 
“Most nem én vagyok a legmagasabban, de változni fog az idő, mikor semmi sem lesz a felettem.”
Az a fiatal, akivel nemrég szakított a szerelme, le lett győzve? Ez a fiatal mondhatja a következőt: 
“Egy nap ismét beköszönt az életemben a szerelem, boldogabb, harmonikusabb lesz az életem, mint amilyen a volt párommal lett volna.”
Ősszel a tél kezd erőre kapni, hatalma egyre nő, a hideg ereje egyre fokozódik, de pár hónappal később megadja magát a tavasznak, aki felvirágoztatja a tájat.
A nyár azt szeretné, hogy forró, hosszú nappalai örökké nyaldossák a városokat, a dombokat, az emberek vállait, mert úgy gondolja, hogy a meleg jót tesz mindennek. De a végén el kell fogadni az ősz beköszöntét, aki nyugalmat, pihenést hoz a földre, annak lakóira.
Az élet ciklikus körforgás, nincsenek vesztesek, nincsenek győztesek, csak szakaszok vannak, amelyeken átmegyünk, amelyeket megtapasztalunk. Ha ezt megértjük, szabad emberek leszünk, képesek az elfogadásra. A természet folyamatosan, körkörösen ugyanazt az utat járja be. Tanuljunk Tőle.

2016. április 3., vasárnap

Versek melyek megéríntettek...

DÖBBENET

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy
összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István


A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie?!“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.
„Legyen akaratod”, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Herman Enke után németből fordította:
Túrmezei Erzsébet

HARMÓNIA

Ó de jó ilyen csendesen élni…
Semmit se várni, semmit se kérni,
És lelki jókat kapni szüntelen.
Nem sikoltani és nem kacagni,
amit elvesznek, önként odaadni,
s mosolyogni a tűnő életen.

Mert ez a béke nagy-nagy ajándék,
Beteljesülő isteni szándék,
Földre leszállott fényes égdarab.
Könyörgök is, hogy töltsön be egészen,
semmisítse meg bűnös, földi részem
minél szentebbül, minél hamarabb.

Dömötör Ilona

2016. március 2., szerda

Elengedés...

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

2016. január 25., hétfő

Add Uram!












Add, Uram, hogy jó lehessek,
Soha ne gyűlöljek, csak szeressek!
Virágot lássak télben, hóban,
Ne higgyek a rosszban, csak a jóban!

A kenyérnek falatját megbecsüljem,
A szenvedők könnyét letöröljem.
A holnaptól sohase féljek,
Az embernek jobb jövőt reméljek!

Uram, ki fönt vagy a Mennyekben,
Add, hogy higgyek benned rendületlen,
Hogy mindig őszintén jó lehessek,
Soha ne gyűlöljek, csak szeressek.

2015. december 10., csütörtök

Aranyosi Ervin: Az igazi gazdagság


Mi is a gazdagság? Nagy vagyon, sok ékszer?
Fel lehet-e fogni földhöz ragadt ésszel?
Mi az élet célja? Kincseket szerezni?
Eldugni más elől, hogy ne lássa senki?
Úgy hiszem, világunk sokkal szebb hely volna,
ha az ember léte nem a pénzről szólna,
nem gebedne bele senki a munkába
s nem az “élne csak jól”, kinek lóg a lába.


A gazdagok szerint csak az a sikeres,

aki éjjel nappal milliókat keres.
S lám, ami a furcsa, a szegény is hiszi,
hogy majd sok munkával biztos sokra viszi.
Még a gyermeknek is folyton azt tanítja,
hogy a szép életnek tanulás a nyitja.
Ám aki dús gazdag, inkább mást tanácsol,
nem a tudós gazdag, – az, aki harácsol.


Nem kell megszakadni, sem a szánkat tépni,

mások hátán egyre magasabbra lépni!
Mikor magasan vagy, lezuhanni könnyebb,
mindent elveszítve hullhat majd a könnyed.
Hát mi a gazdagság? Nézzük józan szemmel!
Mikor felszabadult, és boldog az ember.
Az öröm forrása a szívünkből fakad,
sok-sok szeretettel tedd gazdaggá magad!



Tégy az emberekért, alkoss szebb világot,

műveld meg a földed, nevelj szép virágot!
Engedd, hogy mindenki úgy tegye a dolgát,
hogy megmutathassa jóember mivoltát!
Használja fel bátran fénylő tehetségét,
ne szorongva várja a munkaidő végét.
Mutassa mindenki, hogy mire is képes,
mihez van tudása, mihez kedvet érez.


Nem is tanítanék haszontalan dolgot,

elvont tudománytól egy gyerek sem boldog.
Olyat tanítanék, mihez kedvet érez,
ami közel állhat alkotó szívéhez.
A monoton munkát végezzék a gépek!
Robot robotoljon, ne rabszolga népek!
Az ember alkosson, szívét beleadva,
s lelje csak örömét a szép feladatban.


S aki alkotni tud, az tanítson mást is,

s olyan adja tovább eztán a tudást is,
mert csak egy módon tud fejlődni az ember,
ha megnyitja lelkét, s így él, szeretettel.
Hát, mi a gazdagság? Nehogy elfelejtsem,
a szép gondolatot sötét kútba ejtsem!
Bizony a gazdagság ma is azt jelenti,
ha egymásért élünk és nem ural senki.


Gazdagság az idő, s nem mérhető pénzben,

mikor a munkámban örömömet érzem,
látom kezem alatt új életre kelni,
s hagynak teremteni, szépen remekelni.
Azt, amit teremtek, szívből adom másnak,
jövőnek alkotok, nem az elmúlásnak.
Adok is, kapok is, s közösen használjuk,
egymásért teremtve angyalokká váljunk!


Az igaz gazdagság ott van a családban,

a közös percekben, békés boldogságban,
szeretet vízében merítkező szívben,
lélek-szivárványként oltalmazó ívben.
Megnő gazdagságunk mikor kiterjesztjük,
mikor nemzetünket magunk köré vesszük,
így alkotva népet, egy nagyobb családot,
gazdagítva ezzel ezt a szép világot

2015. november 26., csütörtök

Adventre készülve lélekben

Adventben is felfedezhetjük hogy a gazdagság belül van.

Elkezdődtek a karácsonyi vásárlásra ösztökélő reklámok a tévében, interneten, újságokban. Nincs is ezzel baj, mert lepjük meg szeretteinket ajándékkal hiszen jó látni az arcukat (jó esetben ha eltaláltuk amit szerettek volna) ahogy megörülnek a régen várt ajándéknak. Ne vigyük túlzásba viszont az egymásra túllicitálós ajándékokat az enyém nagyobb szebb, és nem jó összehasonlítani sem a másiktól kapott ajándék értékét sem.
Mézeskalács koszorú
Szerintem nagyon szép ha valaki ízlésesen feldíszíti a lakását és ezzel is készül és emlékezteti a családját az adventi időszakra a karácsony várásra, Jézus Krisztus születésére. 
Az adventi időszak ne arról szóljon, hogy erőn felül takarítunk díszítünk, főzünk, sütünk, mert akkor mire elérkezik a várva várt karácsony este, mi úgy rogyunk le egy fotelbe és bár örülünk(vagy csak annak, hogy mindennel elkészültünk) és arra gondolunk, de jó lenne egy keveset pihenni, így viszont elveszítjük az ünnep örömét. Adventi időszakban is próbáljunk elcsöndesedni és Istenre figyelni.

Az advent, a várakozás, a vágyakozás ideje. Nekem a várakozás mindig nehéz, sokszor türelmetlen vagyok siettem az időt, de amikor már itt karácsony este bizony akkor jövök rá milyen jó lett volna ha még hosszabb lett volna a várakozás. Használjuk ki az időt amíg várunk és mélyedjünk el Isten igéjében.

Adventben különösen szeretnénk megajándékozni a Istent – például az időnkkel. Lehet hogy a családunknak is az időnkre volna a legnagyobb szüksége?
Kérdezzük meg Istent: Mit akarsz ajándékozni a házastársamnak és a gyerekeimnek általam? Vegyük észre, mi a jó valóban a társuknak, és mi a jó valóban a gyermekeinknek! Ne a külső elvárásoknak akarjunk megfelelni, keressük azt, ami a másiknak fontos, ami neki hiányzik.
És kívánom, hogy legyünk tudatában annak, hogy Isten szereti a házastársunkat és a gyermekeinket, úgy ahogy vannak. Szeressük mi is őket úgy!

Képzeljük el a társunkat és lássuk mögötte Istent, aki rámosolyog, és nagyon szereti őt a hibáival együtt. És tegyük ugyanezt a gyermekeinkkel, egyenként. Ha ezt minél többször tesszük, már nem tudunk e nélkül a gondolat nélkül imádkozni.

Legyen 2015. adventjében ez az igénk:
Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.
Zsoltárok 27:14