2013. május 15., szerda
Gottmann: Házassági konfliktusok - Az apokalipszis 4 lovasa
Az apokalipszis 4 lovasa a házasságban az a 4 negatív érzelemmel járó interakció, amelynek megjelenése csaknem szükségszerűen vonja maga után a válást, John Gottman a University of Washington pszichológia-professzora szerint. (Érdekes módon a düh, nem szerepel ezek között.)
Az apokalipszis 4 lovasa: a megvetés, a durva kritika, a védekezés és a visszahúzódás.
Megvetés (= lekicsinyelni, megbántani a másikat. Felsőbb pozícióból érkezik a megvetés, pl. kijavítjuk a másik nyelvtani hibáját.)
Szarkazmus = gúnyos nevetés a másik kárára.
Csúfolás, majmolás = ha valamit eltúlzottan ismétlünk meg, hogy a másik nevetségessé váljon.
Inzultus = tiszteletlenség a másik gondolatai felé.
Ellenséges humor, melynek célja a bántás.
Kritika (= támadás a másik személyisége ellen, de nem olyan nyílt, mint a megvetés során.)
Hibáztatás = az ok, hogy ez hiba megtörtént, te vagy.
Támadás a jellem ellen = Téged nem érdekel, hogy … Te mindig csak magaddal törődsz.
Negatív gondolat olvasás = feltételezés, hogyan érez a másik. Azért nem szereted Tomot, mert cigizik.
Védekezés (= elterelni a hibáztatást vagy a felelősséget: nem az én hibám volt.)
„Igen, de” állítások (visszatámadás).
Ellen panasz = más irányba vinni a társalgást.
Minimalizálás = a másik problémájának lekicsinylése (Tényleg nem vittem le a szemetet, de ez miért akkora baj?)
Mentegetőzés = valaki másra tereljük a felelősséget és a hibát. (Dugó volt, azért késtem.)
Agresszív védekezés = a felelősség vehemens tagadása (Nem én voltam!)
Visszahúzódás (= nem vagyunk hajlandóak meghallgatni a másikat vagy válaszolni neki)
Aktív távolodó viselkedés = a hallgató más tárgyra figyel (pl. kezére = jobb lenne valahol máshol lennem)
A hallgató semmiféle visszajelzést nem küld a beszélőnek sem verbális, sem nem-verbális formában.
Gottman arra biztatja a párokat, hogy igyekezzenek elkerülni a 4 negatív interakciót, de maga is belátja, hogy egy érzelmileg túlfűtött vita során képtelenek vagyunk arra, hogy racionálisan válasszuk meg reakcióinkat.
2013. május 3., péntek
Szerelem, házasság??
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezon csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezon csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.
A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.
Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.
„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.
„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”
„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.
„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.
„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.
„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.
„Ez a házasság!”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)