Elengedés...

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

Jorge Luis Borges: Idő múltán

Idővel az ember megérti, mi a különbség a között, hogy tartasz egy kezet,
vagy leláncolsz egy lelket..
És megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel...
és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy...
és megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés, és az ajándék nem ígéret..

.
és elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel...
és megtanulod az utakat a mára és a most-ra építeni, mert a holnap nem
garantálja a terveidet...
a holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat fele
úton...
és idővel megtanuljuk, hogy a nagyon sok is, az életet adó meleg is meg
égethet és elszenesíthet...

Fogjál hát neki ültetni a saját kertedet és diszítgetni a saját lelkedet
ahelyett, hogy mástól várod hogy virágot hozzon.....
és tanuld meg, hogy tényleg el tudod viselni, hogy tényleg van erőd, és
tényleg értékes vagy...
és az ember csak tanul és tanul...
és idővel megtanulod, hogy ha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag
jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba...

Idővel megtanulod, hogy csak az tud boldogságot adni, aki elfogad hibáiddal
és nem akar megváltoztatni...
de ha csak azért maradsz valakivel, hogy ne légy egyedül, idővel majd nem
akarod látni...

Idővel megtanulod, hogy az igazi barát kevés és harcolnod kell érte, mert
másként körülvesznek a nem igazak...

Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják
azt, akit meg akartál sérteni...
megtanulod, hogy mindenki mondhatja "sajnálom", de megbocsájtani csak a nagy
lelkek tudnak...
megtanulod, hogy ha megsértettél egy barátot, valószínűleg soha többet nem
lesz úgy, mint régen...

Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, amikor
hiányozni kezd a régi...

Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető...

Megtanulod, hogy ha megalázol és lenézel egy teremtményt, előbb-utóbb
sokszorosan visszakapod...
megtanulod, hogy ha sietteted, kikényszeríted a dolgokat, nem válnak a
reméltté...
és megtanulod, hogy a ma a jó, pont ez a perc, nem a holnap...

és megtanulod, hogy ha jól is érzed magad azokkal, akik körülvesznek, mindig
hiányozni fognak azok, akik már nincsenek...

Idővel megtanulod, hogy ha megbocsájtással próbálkozol, vagy
bocsánatkéréssel, vagy kimondani, hogy szeretsz és vágyódsz, ha szükséged
van, hogy barát szeretnél lenni... egy sír fölött haszontalan...

Megtanulod ezt mind, de csak idővel...

Max Lucado: Értékes vagy

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.

A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.

Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.
Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.

– Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
– Nem vagyok jó foltmanó – gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.

Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

– Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
– Élit?
– Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
– De miért?
– Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg.

Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.

Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe.
Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
– Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
– Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
– Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó.
– Persze, hogy tudom! Én alkottalak!

Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
– Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
– Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!
– Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.
– Tényleg?
– Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!

Pancsinelló felnevetett.
– Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
– Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.

– Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli.
– Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló.
– Tudom. Mesélt rólad.
– Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
– Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
– Micsoda?
– A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
– Hát, még nem nagyon…

Éli elmosolyodott.
– Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Éli letette Pancsinellót a földre.
– Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
– Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Forrás: Max Lucado: You Are Special (In: Punchinello and the Wemmicks)

A szeretet kimutatása

„Akkor fognak szeretni, ha kimutathatod gyengeségedet anélkül, hogy a másik ezt erejének bizonygatására használná fel."
Pavese


 „...nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát; tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát – ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem (értsd: az önmagára találás élménye) azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni."
Hamvas Béla: Fák

Gyökössy Endre gondolatai a szeretetröl, a házasságról

Két ember kapcsolatának négy szólama van.

Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot Gyökössy Endre Életápolás című könyve alapján (aminek egyébként elolvasását ajánlom) így lehetne ábrázolni:
agapé - hitbeli szeretet (Szeretlek, mert szeretlek.)
filia - baráti szeretet (Szeretlek, mert társam vagy.)
erosz - érzelmi szeretet (Szeretlek, mert ilyen vagy.)
szexus - testi szeretet (Szeretlek, mert enyém vagy.)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek,
élelmiszer-kapunak, ahol belökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni,
fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom it, és igyekszem ezért én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét, haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat! Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a
fajtája sorsközösséggé teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a
másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink,
emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk
alkonyán) széttéphetetlen kötelékként főzik össze hanyatló életünket. Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője. Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért áldozatot hozni. Általa megtanulhatunk átlátszónak és egyértelműnek lenni, és itt értjük meg a gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem
érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít ,bár ezeket sem tagadja , hanem a
hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és
van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy
legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már
maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik félti, felfedezi csodálata és
a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és
két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a
találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a
titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.

Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz.
Egy óra hosszat szeretni állati dolog.
Egy évig szeretni emberi dolog.
Egy életen át szeretni angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.

Indián "mese a farkasról"

Egy este az öreg indián mesélni kezd az unokájának arról a csatáról, ami minden ember belsejében zajlik.

- Fiam, a csata két farkas között zajlik, amelyek mindnyájunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. A félelem, az irigység, a féltékenység, a kapzsiság, az erőszak, az önsajnálat, a kisebbrendűség-érzés, a hazugság, a hamis büszkeség és a felsőbbrendűség-érzés.

Másikuk a Jó. A szeretet, az öröm, a béke, a remény, a nyugalom, az alázat, a kedvesség, a jóindulat, az empátia, a nagylelkűség, az igazság, az együttérzés és a hit.

- És melyik farkas győz?

- Az, amelyiket eteted!

Müller Péter: Egy jó feleség....

Egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.
Sok ember él egy asszonyban, és a Nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jó barát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát.
Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá.
Tudja, mi a férfi önérzet és férfi hiúság, a férfi ész és férfi butaság.
Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt.
Társa a férfinak.
Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa.
Sorstársa.

Gottmann: Házassági konfliktusok - Az apokalipszis 4 lovasa

Az apokalipszis 4 lovasa a házasságban az a 4 negatív érzelemmel járó interakció, amelynek megjelenése csaknem szükségszerűen vonja maga után a válást, John Gottman a University of Washington pszichológia-professzora szerint. (Érdekes módon a düh, nem szerepel ezek között.)
 Az apokalipszis 4 lovasa: a megvetés, a durva kritika, a védekezés és a visszahúzódás.

Megvetés (= lekicsinyelni, megbántani a másikat. Felsőbb pozícióból érkezik a megvetés, pl. kijavítjuk a másik nyelvtani hibáját.)

    Szarkazmus = gúnyos nevetés a másik kárára.
    Csúfolás, majmolás = ha valamit eltúlzottan ismétlünk meg, hogy a másik nevetségessé váljon.
    Inzultus = tiszteletlenség a másik gondolatai felé.
    Ellenséges humor, melynek célja a bántás.

Kritika (= támadás a másik személyisége ellen, de nem olyan nyílt, mint a megvetés során.)

    Hibáztatás = az ok, hogy ez hiba megtörtént, te vagy.
    Támadás a jellem ellen = Téged nem érdekel, hogy … Te mindig csak magaddal törődsz.
    Negatív gondolat olvasás = feltételezés, hogyan érez a másik. Azért nem szereted Tomot, mert cigizik.

 Védekezés  (= elterelni a hibáztatást vagy a felelősséget: nem az én hibám volt.)

    „Igen, de” állítások (visszatámadás).
    Ellen panasz = más irányba vinni a társalgást.
    Minimalizálás = a másik problémájának lekicsinylése (Tényleg nem vittem le a szemetet, de ez miért akkora baj?)
    Mentegetőzés = valaki másra tereljük a felelősséget és a hibát. (Dugó volt, azért késtem.)
    Agresszív védekezés = a felelősség vehemens tagadása (Nem én voltam!)

Visszahúzódás (= nem vagyunk hajlandóak meghallgatni a másikat vagy válaszolni neki)

    Aktív távolodó viselkedés = a hallgató más tárgyra figyel (pl. kezére = jobb lenne valahol máshol lennem)
    A hallgató semmiféle visszajelzést nem küld a beszélőnek sem verbális, sem nem-verbális formában.

Gottman arra biztatja a párokat, hogy igyekezzenek elkerülni a 4 negatív interakciót, de maga is belátja, hogy egy érzelmileg túlfűtött vita során képtelenek vagyunk arra, hogy racionálisan válasszuk meg reakcióinkat.

Szerelem, házasság??

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezon csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.

„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”

„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.

„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.

„Ez a házasság!”

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

/"Legyen meg a Te akaratod!“
Ha elkerülnek gondok, bánatok,
könnyű kimondani. De ha nehéz
órák jönnek, s az öröm ködbe vész?
Ha a szív vérzik, a lélek zokog,
ha éjszakának tűnnek nappalok,
eltördelni mégis a mondatot,
hogy "legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: "Atyám, ne, ne!
Miért kell ennek így történnie? !“
Szívem keserű lázadásba jut,
ha érthetetlen előtte az út.
Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:
"Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: "Bocsáss meg, Atyám!
Te szeretsz engem híven, igazán.
Kínban vergődő szívvel is tudom:
Te vezetsz engem a legjobb úton.
Ellenemre is véghezviheted,
de szívem attól nem lesz csendesebb.
Taníts meg hát szívből kiáltani
ne csak szájjal, de szívvel mondani:
"Ahogy te akarod, ne ahogy én!-
A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,
amerre vezetsz, bátran mehetek.
S mindennapi kérésem az marad:
"Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-

"Legyen akaratod-, ha nap nevet.
"Legyen akaratod-, ha éj temet.
Legyen most és mindörökké! Igen!
Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!
Ha utam célját el is takarod:
Hiszek! Legyen, ahogy Te akarod

Kinai tanítás

Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.
Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

Teréz Anya A hallgatásról

"Uram, állíts szájam elé őrséget és ajkam kapujához rendelj védelmet! " (Zsoltárok 140, 3)

A hallgatás szelídség,

amikor nem szólsz, ha bántanak,

amikor nem keresed a magad igazát,

amikor hagyod, hogy Isten védelmezzen téged,

a hallgatás szelídség.

A hallgatás irgalom,

amikor nem feded fel testvéreid hibáit;

amikor készségesen megbocsátasz anélkül, hogy a történteket felemlegetnéd,

amikor nem ítélsz, hanem imádkozol,

a hallgatás irgalom.

A hallgatás türelem,

amikor zúgolódás nélkül fogadod a szenvedést,

amikor nem keresel emberi vigaszt,

amikor nem aggódsz, hanem türelmesen várod, hogy a mag kicsírázzék,

a hallgatás türelem.

A hallgatás alázat,

amikor nincs versengés,

amikor belátod, hogy a másik jobb nálad,

amikor hagyod, hogy testvéreid kibontakozzanak, növekedjenek és érlelődjenek,

amikor örvendezve mindent elhagysz az Úrért,

amikor cselekedeteidet félreértik,

amikor másoknak hagyod a vállalkozás dicsőségét,

a hallgatás alázat.

A hallgatás hit,

amikor nyugodtan vársz, mert tudod, hogy az Úr fog cselekedni,

amikor lemondasz a világról, hogy az Úrral lehess,

amikor nem törődsz azzal, hogy megértsenek téged, mert elengedő neked, hogy az Úr megért,

a hallgatás hit.

A hallgatás imádat,

amikor átkarolod a keresztet, anélkül, hogy megkérdeznéd: Miért?

a hallgatás imádat.

"Jézus hallgatott." (Máté evangéliuma 26, 63)

EGY ÉLET A KEZEDBEN

Ha a gyerekek kritizálva élnek, megtanulják, milyen megbélyegzettnek lenni.
Ha a gyerekek ellenségeskedésben élnek, megtanulnak veszekedni.
Ha a gyerekek kicsúfolva élnek, megtanulnak szégyenlősnek lenni.
Ha a gyerekek megszégyenítve élnek, megtanulnak bűnösnek lenni.
Ha a gyerekek toleráns légkörben élnek, megtanulnak türelmesnek lenni.
Ha a gyerekek bátorítva élnek, megtanulnak bizalommal élni.
Ha a gyerekek megdicsérve élnek, megtanulják megbecsülve érezni magukat.
Ha a gyerekek méltóságban élnek, megtanulják az igazságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak hinni.
Ha a gyerekek hitelesen élnek,  megtanulják, mit jelent szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek, megtanulják megkeresni a szeretetet a világon.
    A TE GYEREKEID HOGYAN ÉLNEK?
                                                                                Dorothy Law Holtz

Rejtvényfejtéshez állatok megnevezései

Szarvasmarha, bivaly.

Szopós borjú: születéstől az elválasztásig (nőivarú 3, hímivarú 4 hónapos koráig),

Választott borjú: az elválasztástól féléves korig,

Növendék: 7 hónapos kortól a tenyésztésbe vételig,

Üsző: a nőivarú marha az első ellésig, kortól függetlenül,

Szűz üsző: ivarérett üsző az első fedeztetésig,

Előhasi üsző: első vemhes üsző,

Előhasi tehén: tehén a második borja megszületése előtt,

Bika: kortól függetlenül a hímivarú egyed,

Tinó: ivartalanított növendékbika,

Borjúfogas tinó: 2-3 éves tinó a szegletfog kiváltása előtt,

Ökör: 4 évesnél idősebb ivartalanított bika (függetlenül az ivartalanítási kortól)

Göböly vagy sőre: hízlalásra fogott, vagy kihízott szarvasmarha (kortól és nemtől függetlenül)

Csuvas: hízóőkör

Az ivarzó tehén folyat, pároztatáskor befolyatják vagy beűzetik, a párzó bika hág. 

Fogatolásnál az ökrök elnevezése:

Jobb oldali a hojsz, baloldali a csá (innen az elnevezés a nem jól elhelyezett dolgokra stb: csáléra áll)

Fontosabb különlegesebb színek:

Piros: világosbarna (a szó eredeti magyar értelmében)

Pirostarka: egészen világos zsemleszín alapon világosbarna foltok

Daru, darvas: pigmentált bőr, vereses szürke szőr (a magyarszürke borja daruszínű)

Borzderes: egyszínű szőrök között világos hegyű szürke, fekete vagy más színű – többnyire veres – szőrök vannak

Ló, szamár.                

csődőr vagy mén: hímivarú, a tenyésztésbe fogott a csődör,

Kanca: nőivarú

Paripa: herélt csődör ( szamárnál csak herélt)

Szopós csikó: születéstől választásig, utána választott csikó,

Éves csikó: kortól függetlenül a születését követő január elsejétől,

Két-, három-,négy éves csikó: pontos kortól függetlenül a következő dec. 31- ig,

Ló vagy szamár: 5 éves kor után,

Nálunk hideg-, és melegvérű alfajokat különböztetnek meg, a megkülönböztetés alapja a testi és lelki alkat.

A hideg és melegvérű alfaj pároztatásából származó utód neve sodrott.

Az ivarzó kanca sárlik, a pároztatás neve hágatás vagy fedeztetés, a párzó mén hág vagy fedez.

A magyar nyelv több mint 800 féle lószínt ismer.

Fogatolásnál a lovak elnevezése:

Kettes fogatban: bal oldali nyerges, jobb oldali a rudas

Négyes fogatban bal első: gyeplős, jobb első ostorhegyes, hátsók mint a kettes fogatban

Ötös fogatban bal első a láncos, első középső a gyeplős, első jobb az ostorhegyes, hátsók mint a kettes fogatban

Sertés.

Kan: hímivarú,

Koca: nőivarú,

Göbe: kifejlődött nőivarú,

Emse: fiatalabb nőivarú ( az Emese név nem ebből, hanem az ősi eme – anya, nő – szóból származik) de a szoptatós koca neve is tájszóval

Magló: tenyészsüldő bármelyik ivarban, a libánál is ezt használjuk a fiatal egyedekre,

Anyakoca: az a koca, amelyiknek már voltak malacai,

Szopós és választott malac: a szoptatás befejezéséig illetve azután 4 hónapos korig,

Süldő: 5 hónapos kortól egyéves korig,

Előhasi koca: koca az elő vemhesség idején,

Ártány: fiatalon kiherélt sertés, ( a herélést csak a baromfiaknál nevezzük kappanolásnak, a herélt kakas és pulyka a kappan, a kacsát és ludat nem kappanolják)

Kanlott: idősebb korban kiherélt sertés.

Fene: vadkan, különösen a kondából kiközösített magányos és támadóan vad hím

Miskárolt: ivartalanított koca (a nőivarú állatok ivartalanítása minden fajnál miskárolás)

Az ivarzó koca görög, a kan búg. A pároztatás búgatás, ritkábban görgetés.

Fontosabb különlegesebb színek:

Keselyfehér: pigment nélküli bőr, festőanyagmentes szőrzet (nem albínó)

Szőke: mérsékelten pigmentált bőr, festőanyagmentes szőrzet

Ordas: pigmentált bőrön szürke, veres vagy fekete árnyalatú szőrzet

Baris: pigmentált bőr, feketés-barna vagy szürke árnyalatú szőr

Fecske(hasú): fekete-tarka, világosabb hassal.

Juh, kecske.

Kos: hímivarú juhnál

Bak: hímivarú kecskénél

Berbécs: a hímivarú Erdélyben

Jerke: még nem elletett nőivarú,

Anyajuh: már elletett nőivarú,

Szopós bárány illetve bárány: választásig illetve 12 hónapos korig,

Toklyó (lehet kos-, jerke,- vagy ürütoklyó): növendék 12 – 24 hónapos korig,

Harmadfű vagy két-, négy-, hatfogú bárány: 24 – 36 hónapos egyedek attól is függően, hogy hány állandó metszőfoguk van.

Gida: a kecskénél, őznél a még nem ivarérett egyed.,

Gödölye: kecsénél a még nem ivarérett egyed

Az ivarzó nőstény berreg vagy üzekedik, a kos hág, a pároztatás ugratás, hágatás, beűzetés.

A Dunántúlon juh, az Alföldön birka, kb. a Jászberény Szeged vonaltól Keletre birge (innen a vicc: meddig birka a birka? Jászberényig, onnan már birge)

Kutya: kan, szuka, kölyök
macska: kandúr, nőstény, kölyök
macskafélék (pl oroszlán): hím, nőstény, kölyök
tyúk: kakas, tyúk, csibe,jérce, kappan=herélt
kacsa: gácsér, tojó, csibe
liba: gúnár, tojó, csibe
nyúl: bak, nőstény, szopós, süldő
szarvas: bika, tehén, borjú
Méh: anya(méhkirálynő), dolgozó, here=méhek
őz: bak, suta, gida
elefánt: bika, tehén, borjú
pulyka: bak vagy kakas, tojó, csibe
bálna: hím, nőstény, borjú

A teljesség felé

 Részletek Weöres Sándor művéből

A teljesség felé
Solvere volo et solvi volo.
Salvare volo et salvari volo.
Generare volo et generari volo.
Cantare volo et cantari volo.
Saltate cuncti!
Ornare volo et ornari volo.
Lucerna sum tibi, ille qui me vides.
Janua sum tibi, quicunque me pulsas.
Qui vides quod ago, tace opera mea.
(Oldani vágyom és oldódni vágyom.
Üdvözíteni vágyom és üdvözülni vágyom.
Nemzeni vágyom és megfoganni vágyom.
Dalolni vágyom és dalláválni vágyom.
Mind táncoljatok!
Ékesíteni vágyom és ékeskedni vágyom.
Lámpád vagyok, ha látsz engem.
Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.
Ki látod, mit teszek, hallgasd el a munkám.)
`Egy apokrif János-evangéliumból`

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Szembe-fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni,
gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted
az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

A jóságról
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik

Útravaló
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz
azokon, kik nem erre igyekeznek, hanem törekvéseik ingadozva ágaznak a
sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük
nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van
olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni
bárki tud; tanulj meg mindenkitől tanulni.




 Vágyak vonzásában
Weöres Sándor A teljesség felé