Robert Fulghum: Már lángolt mikor ráfeküdtem

Részlet a könyvből:

https://www.youtube.com/watch?v=Nz0HSvD7x8c&ab_channel=BPMK-BJBP

A teljes könyv: Már lángolt mikor ráfeküdtem

Házaspárok útja Óbudavár! Itt jártunk!

Az erdei séta során végigjárhatjuk a párunkkal közös életünk útját a megismerkedéstől kezdve. Elgondolkozhatunk rajta vajon mi most hol tartunk az életünkben, éppen melyik szakaszát éljük a kapcsolatunknak.  Minden állomásnál érdemes megbeszélni, hogy számunkra mit jelentek az ott leírtak.

1. állomás

Társ nélkül, mint az olló egy fele – csonkák voltunk. Aki fél az fél – sóvárogtunk a teljességre. Vágyakozva kerestük énünk hiányzó felét valaki másban. Talán göröngyös volt az út, míg egymásra találtunk, de a hibákból, csalódásokból

okultunk, érettebbé váltunk.

2. állomás

Az otthonteremtésről a Gondviselés jut eszünkbe. Jó látni körülöttünk

a családokat, hogy akik belevágtak az otthonteremtésbe, legyen az építkezés

vagy kalandos lakás vásárlás, mára már a szép otthonukban lakhatnak.

Az út a saját lakás vagy ház megteremtéséig nem sima, hanem göröngyös.

3. állomás

Az ember házakat épít, hidakat emel a folyók fölé, szuperszonikus repülőgépeket

gyárt. Azonban ezek egyik  sem olyan hatalmas alkotás, mint amikor átélhettük, hogy az Isten teremtő munkatársai vagyunk. Gyermekeket kaptunk Tőle ajándékba. Érezhettük, hogy használ minket. Nagyon szép és mély érzés volt,

hogy egy új emberi életet adott nekünk. Megtapasztalhattuk az Ő bizalmát bennünk, hogy ekkora kincset bízott ránk.

4. állomás

Mindig újra megterheljük egymást. Nemcsak a bűneinkkel, hanem a hibáinkkal, a rossz szokásainkkal, az érzéketlenségünkkel… Csalódást és fájdalmat okozunk. Ez hozzá tartozik az emberi élethez, de ezt időnként rendbe kell tenni. Tudnunk kell megbocsátani egymásnak. Hányszor? Mindig, és soha fel nem emlegetve a másiknak.

5. állomás

Panaszkodunk, szomorkodunk, ha nehézség ér bennünket. Pedig sokszor tapasztaltuk már, hogy Istenünk a nehézségeink által is vezet minket. A

nehézségekben a családunk összekovácsolódik, megerősödik, de ha nem figyelünk Istenre lehet, hogy szétesik és a kapcsolataink tönkremennek. Átértékelődnek az ügyeink. Hirtelen lényegtelennek tűnnek azok a dolgok, amelyek miatt addig aggodalmaskodtunk. Rájövünk, hogy mi az igazán fontos…
Küzdelmeink során egymást még jobban megismerhetjük, felfedezhetünk addig rejtett tulajdonságokat, érzéseket.

6. állomás

Gyermekeinket nem magunknak neveljük Ők, nem a mi tulajdonaink. Vissza kell, hogy vezessük gyermekeinket Istenhez. Azt szeretnénk, ha boldogok lennének, ez pedig csak úgy lehetséges, ha Istent megismerik és megszeretik.Tapasztaljuk, hogy a gyermekeinket csak úgy tudjuk nevelni, ha mi magunk is nevelődünk, életünkkel példát adunk. A jó nevelő legfőbb feladata

önmaga csiszolása. Feladatunk, hogy a gyermekeinkben is elrejtett

isteni akarat kibontakozását elősegítsük.

7. állomás

Már nem vagyunk olyan fiatalok, fizikai teljesítőképességünk sem a régi, talán már vannak egészségügyi problémáink is. Túl vagyunk az életünket alapvetően meghatározó eseményeken: a házasságkötésen, az otthonteremtésen, a gyermekáldáson, a hivatásválasztáson. Nincsenek már világmegváltó terveink – ez a mai fiatalok dolga. A gyerekeink lassan kirepülnek. Hát ennyi lenne? Pedig még sok mindenre képesnek érezzük magunkat. Hogyan tovább?  Ez az életközép-krízis.

Miközben átéljük Istent nap mint nap életünk apró eseményei mögött, képesek

leszünk a saját életünkkel Őt jelenvalóvá tenni a világban. Ez a feladata ennek az

életszakasznak. Pál  apostol ezt így fogalmazza meg: 

„Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,20)

8. állomás

Nagy segítség, ha találunk hasonló gondolkodású házaspárokat, akikkel együtt törekedhetünk az egyre tökéletesebb, mind inkább Istennek tetsző házaséletre.

Nagy élmény megtapasztalni egymástól, hogy a gondviselő Isten kit hogyan vezet. Szép észrevenni, hogy a Isten a házasságokat milyen sokféle kegyelemmel áldja meg. Van, aki az imádságban kitartó, van, akinek rendkívüli türelme van a gyereknevelésben, van, aki szolgáló szeretettel áll társa mellett annak nehéz időszakában, van, aki fáradhatatlanul szól Isten jóságáról környezetében… De felszabadító azt is megtudni, hogy a látszólag gondtalan párok is küzdenek nehézségekkel, és keresik a megoldásokat.

9. állomás

Isten sokszínűnek, egyedinek teremtett bennünket, és saját, személyre szabott küldetést ajándékozott nekünk. Nem céltalanul jöttünk a világba, hanem feladatra születtünk. Vajon mi az én küldetésem, milyen küldetést szánt nekem az Isten?

Ezt nem könnyű felismerni a mai rohanó világban. A küldetésünkhöz képességeket is ajándékozott nekünk az Isten. Ha keressük a képességeinket,

közel jutunk a küldetésünkhöz. Elcsendesedve, imával figyeljük a jeleket a mindennapokban, hogy helyesen érzékeljük a ránk váró feladatokat!
A házasságunk tükör a világ felé, melyben mások megláthatják a hitünket.

10. állomás

Amikor házasságot kötöttünk, úgy éreztük, célba értünk, de a házasságkötés startot is jelentett számunkra, ahonnan a közös életünk elkezdődött. Fiatal házasként felnagyítottuk azokat a tulajdonságokat, melyeket a társunkban vonzónak találtunk, szinte álmaink hercegét, királylányát láttuk benne. Csodát

vártunk egymástól, azonban ahogy telt az idő, elhalványultak a jó tulajdonságok, és előtérbe kerültek a hibák, csalódások következtek.
Sose felejtsük el, idézzük fel azt, amiért beleszerettünk a társunkba annak idején!

11. állomás

Eljött az ideje annak, hogy „kölcsönkapott” gyermekeinket elengedjük a saját útjukra. Már nem foghatjuk a kezüket és nem védhetjük meg mindentől.

Szeretjük õket akkor is, ha már nem mi vagyunk a legfontosabbak számukra,

ha más a gondolkodásmódjuk, ha más az életstílusuk, ha egészen mások, mint amilyennek elképzeltük, ha más úton akarnak járni, mint mi, ha egészen idegenek. Szeretjük őket, mert õk a Isten gyermekei, tulajdonai, akinek most visszaadjuk őket.

12. állomás

Az időseinkkel való törődéssel rengeteg kegyelmet szerezhetünk,

érettebbé, erősebbé válik személyiségünk, és példánkkal taníthatjuk a gyermekeinket. Az időseknek az a feladatuk, hogy Istent és az

Ő szeretetét jelenvalóvá: láthatóvá és érzékelhetővé tegyék.

13. állomás

Eljött a visszatekintés, a számadás ideje, vajon elvégeztük-e a nekünk szánt feladatokat? Azokat az ajándékokat, melyeket a Isten nekünk adott,

felismertük-e, és hálát tudtunk-e adni érte? Házasságunk kívülről bepatinázódott aranykelyhét áthatja-e a belső ragyogás, ahol a nehézségek elfogadása

áldozattá, engeszteléssé válhat?
Tudtunk-e a környezetünk, a világ számára erőt sugározni?

14. állomás

Istenem! Ha a páromra nézek, megláthatlak mögötte Téged. Érzem, hogy szereted őt, fontos Neked. Ez megváltoztat. Jézusom, Te azt mondod, elveszem a kőszívet és hússzívet adok helyette.
Ez a legnagyobb kívánságunk: Még jobban és jobban szeretni!

15. állomás

Az együtt töltött éveink alatt sok szép napot éltünk át. Gyakran örülünk egymásnak, és sokszor érezzük egymás szeretetét. Jó tudni, hogy van valaki, akire támaszkodhatok, akinek elmondhatom a gondolataimat, örömömet, akinek elsírhatom a keserűségemet. Köszönöm, hogy egymás számára teremtettél bennünket, hogy nemcsak múltunk, hanem közös jövőnk is van.
Együtt öregedhetünk. Köszönjük, Istenünk, hogy a nehéz időben is mellettünk állsz. Meghallgatod, amikor örülünk vagy sírunk, s akkor is házaspárként tekintesz ránk, amikor a mi szívünk távol van egymástól.

Az egyik állomásnál

Kápolna

Ha ezt elolvasod, sosem felejted el, miért a gyűrűsujjunkra kerül a jegygyűrű!

Egy több ezer éves írás szerint minden ujjnak megvan a jelentése, és egy egyszerű gyakorlat arra is rávilágít, hogy milyen szoros kötelék (lehetne) a házasság.
A hüvelykujjunk a szüleinket jelképezi, a mutatóujj a testvéreinket, barátainkat szimbolizálja, a középső ujj pedig saját magunk megfelelője. A gyűrűsujj a szerelem és házasság megtestesítője, a kisujj pedig a gyerekeinké.
De vajon miért pont a gyűrűsujjra kerül a gyűrű az eljegyzésen, majd az esküvőn? Ez egyáltalán nem a véletlen műve, mint mindennek, ennek is oka van! Fordítsd egymással szembe a tenyeredet, a felső ujjpercek szorosan simuljanak egymáshoz, de a Téged jelképező középső ujjakat hajlítsd be - úgy, ahogy a képen is látod!

Most nyisd szét a hüvelykujjakat - látod, a szüleinknek nem kell a halálunkig velünk élniük, fontos részét képezik ugyan az életünknek, de nekik is megvan a saját útjuk, amin járnak. Zárd össze a hüvelykujjakat! 

Most nyisd szét a mutatóujjakat - látod, a testvérek, barátok is fontosak az életünkben, de nekik is megvannak az álmaik, amiket meg kell valósítaniuk. Zárd újra össze a mutatóujjakat! 

Most nyisd szét a kisujjakat - látod, idővel a Te gyerekeid is kiröppennek, hogy megtalálják a boldogságukat, ami csak a legritkább esetben köti őket a szülői házhoz. Zárd újra össze a kisujjakat! 

Most pedig próbáld meg szétnyitni a gyűrűsujjadat! Látod, ez a kötelék szétszakíthatatlan, és a régi bölcsek ezért gondolták úgy, hogy erre az ujjra kell kerülnie a hűséget és állandóságot megtestesítő jegygyűrűnek.

80 év boldog házasságban ! Hogyan lehetséges ez?

Maurice és Helen Kaye elmondja, hogyan lehet 80 éven át boldog házasságban élni. A pár augusztus 27-én ünnepelte a 80. házassági évfordulóját, három gyermeket nevelt fel (a negyedik gyermekük meghalt 4 éves korában) és hat dédunokával büszkélkedik.

A Kaye házaspár 1929-ben találkozott (akkor 16 és 17 évesek voltak) és négyévi udvarlás után házasodott össze Helen édesanyjának rosszallása ellenére, aki rövid életűnek jósolta a házasságukat (úgy látszik a szülők néha tévedni is tudnak).
A BBC-nek adott interjúban a pár egy sor sztereotípiát cáfol meg, amit sokan a kapcsolatok legfontosabb elemeinek hisznek. Ilyen például a "szerelem első látásra" mítosza. Mint kiderült, Helent először nem Maurice fogta meg, hanem az autója. Akkoriban nagyon kevés embernek volt autója, és ez jelzés volt arra vonatkozóan, hogy bizonyára jó parti lehet a fiatalember.
Sokan vallják, hogy a közös munka megöli a kapcsolatot. Nos, Kaye-ék egész életüket a közös ruhaipari vállalkozásukban élték le, mint szoros munkatársak és mégsem futott zátonyra a kapcsolatuk.
Azt is mondják, hogy a házasság motorja, hogy a férj mindig vigyen a feleségének virágot, vagy csokoládét. Helen visszaemlékezése szerint férjétől csak egyszer kapott virágot, csokit viszont sosem vitt neki. Maurice, ezeknél az ajándékoknál sokkal fontosabbnak tarja, hogy a feleségének mindig igazat adjon. "Ha mindig egyetértek vele, akkor nyugton hagy." – Vallja a 102 éves bácsi mosolyogva. Persze, ha Ön eddig vitt ajándékot a párjának, akkor a világért se hagyjon fel vele!
Hogy mi a hosszan tartó kapcsolatuk legnagyobb titka? Erre a kérdésre a pár három dolgot fogalmaz meg: Fontos, hogy rendszeresen, és különböző módokon fejezzenek ki kedvességet egymás iránt; hogy toleránsak és engedékenyek legyenek egymás iránt ("Egyszer én engedek egy kicsit, máskor meg ő, így mindig meg tudunk egyezni." – mondja Helen) és a szeretet, amit ennyi év után is táplálnak egymás iránt.
A fiuk még egy fontos szempontot hozzátesz: Fontos, hogy mindig legyenek közös céljaik; először meg akarták érni a gyermekeik felnövekedését, azután az unokáikét, most pedig a dédunokáikét várják.
Az eredeti angol cikk és videó itt: http://www.bbc.com/news/uk-england-dorset-28946521

Öt figyelmeztető jel a párkapcsolatban

A felelős párkapcsolatban mindig felmerül a bizonytalanság, hogy csakugyan az Igazit találtad-e meg. A keresztény fiatal számára fogódzót adhatnak az alábbi jelek.
A kapcsolat NEM az igazi, ha:
...bántjátok egymást. Manapság sok párra jellemző, hogy állandóan összevesznek és kibékülnek. A filmekben elmegy az ilyesmi, az életben azonban nem. A megbocsátás jó és fontos, de a bölcsesség legalább annyira: ha a nézeteltérés odáig fajul, hogy a párod megüt, lökdös, gúnyolódik, kiabál vagy rendszeresen durván viselkedik, fordíts hátat és hagyd ott! Egy rossz kapcsolatban az ilyesmi újra meg újra megismétlődik – ha hagyod. A bölcs ember hosszú távon akar boldog lenni; jelen esetben ez azt jelenti, hogy ha kiléptél a kapcsolatból, ne térj vissza. Az izraeliták éltek a kivonulás Istentől kapott lehetőségével; élj vele te is! Ha a bántás megjelent a kapcsolatotokban, vedd jelnek, és lépj ki belőle!
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19–20)
...együtt éltek. A legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy a hazugság, a lopás, a gyilkosság bűn. A párkapcsolatok világában egy jóval ravaszabb bűn van jelen, mégpedig igen elterjedten. Nincs, aki ma ne ismerne olyan párt, akik összeköltöztek. Egyesek házasság előtti szexnek, mások próbaházasságnak hívják, Isten azonban bűnnek nevezi. Olyan jónak tűnik... a benne élők számtalan érvet tudnak felhozni mellette. Csakhogy később súlyos árat fizetnek azért, ami a pillanat hevében jónak látszik. A házastárson kívül mással létesített testi kapcsolatból sok rossz származik. Egyetlen alkalom elég, hogy az ember elveszítse a szüzességét, hogy nemi betegséggel fertőződjön, hogy szexuális téren függővé váljon, vagy örökre elveszítse a párja tiszteletét. A Biblia szerint a bűn múlékony élvezet, és súlyos következményekkel jár. Ha bűnben élsz, fordulj meg! Tarts bűnbánatot, és élj tisztán, míg ki nem mondtad a házassági ígéreteket!  Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.” (1Kor 6,18)
 ...kétled, hogy a párod tényleg az Igazi, aki házastársadul van szánva, de nem mersz szakítani. „A kétség sohasem jelent igent, de mindig jelent nemet vagy azt, hogy várj. Isten nem vezet a kétség útján. Ha nincs benned béke, az válasz.” (J. T. Draper) Amikor Isten megnyitja a házasság felé vezető kaput az életedben, tudni fogod, hogy megtaláltad az Igazit. Ha nem vagy száz százalékig biztos benne, kérj gondolkodási időt, és imádkozz, hogy Isten világosan mutassa meg akaratát! Ha a kétségek ellenére folytatod a kapcsolatot, előbb-utóbb elkezdődik az ideológiagyártás. „Nem hagyhatom el, mert...” – az effajta magyarázkodás azt mutatja, hogy a kétség átadta helyét a félelemnek. Ha e bizonytalansággal, szorongással teli úton jársz, és azon töröd a fejed, folytasd-e a kapcsolatot, tekints az útjelző táblára: a hit, a béke azt jelenti: menj tovább; a kétség, a félelem azt jelenti: megállj! „Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.” (Jak 1,6–8)
...a környezeted aggodalommal kísér. Ha a család, a barátok kétkedve figyelik a kapcsolatodat, ne védekezz, hanem gondold meg, hogy az érzelmeid elhomályosíthatják a látásodat, vagyis meglehet, hogy nem látsz olyan tisztán, mint aki kívülről látja az életedet. Ha nem akarod, hogy később, amikor a romantikus érzések elmúlnak (márpedig el fognak múlni), visszatekintve bánnod kelljen, hogy drága időt vesztegettél, kérd Istent, segítsen, hogy helyesen ítéld meg mások véleményét. Ha az, amit mondanak, szeretetből fakad és összecseng Isten igéjével, akkor magad elé képzelheted, amint Isten hatalmas keze gyengéd érintéssel arra indít, hogy változtasd meg terveidet, és térj más, jobb útra. A környezet állandó aggódása figyelmeztető jel, amit Isten helyezett eléd szeretetből. Figyelj, légy nyitott, légy okos, és vess véget a kapcsolatnak! „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.” (Péld 25,11–12)
...az, akivel jársz, nem hívő. A legtöbb keresztény fiatal, akinek a kedvese nem hívő, úgy véli, a másik kizárólag őáltala ismerheti meg Krisztust. Találóan nevezte valaki az effajta hamis evangelizáló magatartást missziós párkapcsolatnak. Ez azonban önáltatás. Isten mindenkinek szabad akaratot ad. Azt akarja, hogy vágyakozzunk rá. Ha a társad nem hívő, nemcsak az Urat, hanem a benned élő Urat is elutasítja, vagyis nem akar téged teljes egészedben. Te Istené vagy, s ő féltékeny. A másmilyen lelkületű személy iránti – vagy felőle érkező – vonzalom nem jó. Olvasd el Sámson és a hozzá hasonló bibliai szereplők történetét, és okulj belőle! Hallgass az Úr szavára, és ne hajtsd a fejed felemás igába! Igen, az azt jelenti: szakíts, és lépj tovább! „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14) (forrás: cbn.com/magyar kurír)

Neked mit jelent a párkapcsolatod?

A párkapcsolat összetett folyamat és sokféle dinamika található egy párnál, akik úgy döntenek, hogy „összeállnak” és megosztják egymással az életüket
Nemcsak fiatalok hanem középkorúak és idősebb korban lévők is létesítenek új párkapcsolatokat, amelyekbe magukkal viszik az „előtörténetüket”. Sokkal nehezebb egymáshoz csiszolódni minél több szokást vettünk fel az évek során.

Manapság sokan nem maradnak meg egy kapcsolatban ha az nem egyezik meg az értékrendünkkel, vagy nem felel meg az igényeiknek, amelyek néha túl magasak.
 
A „(pár)kapcsolat” főnévi alakja, a „kapcsolódni” igének. Amikor egy igét átalakítunk főnévvé, a folyamat dologgá válik. 
Mit jelent kapcsolódni valamihez? Képzeljük el a láncszemeket, a Lego darabokat, vagy a molekulákat hogyan fonódnak össze egymással szétválaszthatatlanul.
A párkapcsolat nem egy megfogható dolog, nem tudod megérinteni, áthelyezni. Nem hasonítható egy bútordarabhoz, amelyet áttolhatsz a szoba egyik sarkából a másikba, áthúzathatod rajta a huzatot, átfestheted. A bútorod ezektől függetlenül ugyanaz a bútor marad csak a külsejét, a felszínét, helyét változtathatod meg.
Egy szép napon dönthetünk úgy, hogy ez a huszonöt éves bútordarab már nem egyezik az ízlésünkkel: kicsit már kopottas, úgyhogy úgy döntünk, hogy feldaraboljuk és kidobjuk. Sajnos sokan a párkapcsolatukat is hasonlóan kezelik: időről-időre lefestik a repedéseket, kicsit feldobják egy dísszel  és különböző helyekre tolják, de a párkapcsolat ugyanaz marad a felszín alatt, a festéstől vagy a felszínes díszítéstől függetlenül. 

A kapcsolódás nem egy ige: sok fajtája van, többek között a szeretet, a simogatás, a hallgatás, az éneklés, a táncolás, a szeretkezés, a sétálás, a masszázs, a csók, a beszélgetés – ezek mind olyan folyamatok, amelyek részét képezik annak, ahogy egymáshoz kapcsolódunk. Amikor igéket használunk arra, hogy leírjuk a kapcsolatot, figyelmünket a cselekedetekre irányítjuk. És a cselekedetek azok, amelyek mindkét ember igényét kielégítik az együttlétre vonatkozóan. Néha megfeledkezünk a kapcsolatunk elején tett kedveskedésekről, tettekről, amelyek boldoggá tették partnerünket, akkor amikor a kötődés még kialakuló félben volt. Az is fontos, hogy különböző és újfajta cselekedetek kellenek, ahhoz  hogy két ember„összenőjön. A párkapcsolat  új formát ölt, ahogy fejlődik, annak érdekében, hogy mindkét fél boldog és elégedett legyen.  
A vonzódás a kapcsolat korai szakaszában jelenik meg és egy jó kapcsolatban a vonzalom végig jelen marad, ahogy a párkapcsolat beérik. Azonban számos párkapcsolatban nem ez a helyzet, és a vonzalom több okból kifolyólag lecsökken. Mit csináltunk akkor amikor társunkat magunkhoz vonzottuk?  Hogyan öltöztünk, hogyan beszéltünk, milyen szavakat mondtunk, hogyan érintettük meg egymást, milyen illatunk volt?
Ezeket az érzékszervi folyamatokat kódoljuk a nyelvünkbe, amelyet aztán bensőségesként, elbűvölőként, megértőként, szeretőként, (meg)hallgatóként, viccesként stb. értelmezünk – egytől-egyig alapvető hozzávalói annak, hogy a vonzalomból szerelem legyen. 
Amikor szerelmesek leszünk, a következő lépés az, hogy erre a szerelemre építünk és szerelmesek maradjunk. Ezek nagyon fontos dolgok egy párkapcsolatban hiszen így tudunk együtt fejlődni azzal az emberrel akit szeretünk.

Amikor legközelebb alkalom adódik rá, alaposan nézzünk körül a lakásban tanulmányozzuk a bútorok külsejét. Aztán alaposan nézzük meg, hogy mi  hogyan éljük meg az egymáshoz kapcsolódást. Gondoljuk végig az összes dolgot, amely a jelen volt, mikor egymáshoz vonzódtunk, ahogyan szerelmesek lettünk egymásba és mire van szükségünk ahhoz hogy ezt a szerelmet újra felépítsük. A szeretet és a szerelem folyamata túl szép ahhoz, hogy úgy kezeljük, mint egy bútordarabot.

 

Miért sirsz?

"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá. Hogy mindent el tudjon viselni. Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhában van melyet hord. Nem az alakjában nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeiben kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.
/R. Revesa: Anya könnye /

Könyvek a szerelemröl

Ajánlom olvasásra ezeket a könyveket!

Nagy Endre: Szerelmesek kalauza

Idézetek a könyvből kedvcsinálónak:

A szerelem az a törekvés hogy két fél-ember egy egésszé egyesüljön.

A házasság bizonyára tökéletlen intézmény; sok erőt elfojt, sok örömet elriaszt, sok szabadságot leigáz - telhetetlen az áldozatban. De ha öreg házaspárt láttok, amint egymásra mosolyog, gondoljatok arra, hogy ezzel a mosollyal azt a tömérdek áldozatot köszöntgetik meg egymásnak.

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

Nem két összeillő pár szüli a szerelmet, hanem ellenkezőleg, a szerelem alakít át két embert, hogy egymást épp a tökéletlenségeivel egy egésszé forrassza össze. No most legalább tudod, hogy miért mondják a szerelmet mindenhatónak. Azért, mert meg tudja csinálni a csudát, hogy két ember elviselhetővé váljék egymás számára.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Van rajzos és csak szöveges változat is, mindkettő nagyon jó!
Néhány idézet:

Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem
egészen pontosan olyan, mint én - éppen ezért Éva. Ez azonban
meglehetősen kétes dolog - de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam
lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig
társalogni!

Azt meséli, hogy őt az én testem egyik bordájából alkották. Ezzel a mesével az
a célja, hogy létezésének és egyéniségének a felelősségét reám hárítsa. Én
nem érzem ugyan a bordám hiányát, viszont oldalamon ott van a sebhely, és
ez gondolkodóba ejt. Annyi bizonyos, hogy minden részlet, amely Éva
származására és múltjára vonatkozik, meglehetősen zavaros. Már ez maga is
igen jellemző rá.  

Gyökössy Endre gondolatai a szeretetröl, a házasságról

Két ember kapcsolatának négy szólama van.

Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot Gyökössy Endre Életápolás című könyve alapján (aminek egyébként elolvasását ajánlom) így lehetne ábrázolni:
agapé - hitbeli szeretet (Szeretlek, mert szeretlek.)
filia - baráti szeretet (Szeretlek, mert társam vagy.)
erosz - érzelmi szeretet (Szeretlek, mert ilyen vagy.)
szexus - testi szeretet (Szeretlek, mert enyém vagy.)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek,
élelmiszer-kapunak, ahol belökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni,
fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom it, és igyekszem ezért én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét, haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat! Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a
fajtája sorsközösséggé teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a
másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink,
emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk
alkonyán) széttéphetetlen kötelékként főzik össze hanyatló életünket. Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője. Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért áldozatot hozni. Általa megtanulhatunk átlátszónak és egyértelműnek lenni, és itt értjük meg a gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem
érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít ,bár ezeket sem tagadja , hanem a
hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és
van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy
legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már
maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik félti, felfedezi csodálata és
a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és
két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a
találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a
titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.

Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz.
Egy óra hosszat szeretni állati dolog.
Egy évig szeretni emberi dolog.
Egy életen át szeretni angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.

Müller Péter: Egy jó feleség....

Egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.
Sok ember él egy asszonyban, és a Nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jó barát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát.
Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá.
Tudja, mi a férfi önérzet és férfi hiúság, a férfi ész és férfi butaság.
Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt.
Társa a férfinak.
Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa.
Sorstársa.

Gottmann: Házassági konfliktusok - Az apokalipszis 4 lovasa

Az apokalipszis 4 lovasa a házasságban az a 4 negatív érzelemmel járó interakció, amelynek megjelenése csaknem szükségszerűen vonja maga után a válást, John Gottman a University of Washington pszichológia-professzora szerint. (Érdekes módon a düh, nem szerepel ezek között.)
 Az apokalipszis 4 lovasa: a megvetés, a durva kritika, a védekezés és a visszahúzódás.

Megvetés (= lekicsinyelni, megbántani a másikat. Felsőbb pozícióból érkezik a megvetés, pl. kijavítjuk a másik nyelvtani hibáját.)

    Szarkazmus = gúnyos nevetés a másik kárára.
    Csúfolás, majmolás = ha valamit eltúlzottan ismétlünk meg, hogy a másik nevetségessé váljon.
    Inzultus = tiszteletlenség a másik gondolatai felé.
    Ellenséges humor, melynek célja a bántás.

Kritika (= támadás a másik személyisége ellen, de nem olyan nyílt, mint a megvetés során.)

    Hibáztatás = az ok, hogy ez hiba megtörtént, te vagy.
    Támadás a jellem ellen = Téged nem érdekel, hogy … Te mindig csak magaddal törődsz.
    Negatív gondolat olvasás = feltételezés, hogyan érez a másik. Azért nem szereted Tomot, mert cigizik.

 Védekezés  (= elterelni a hibáztatást vagy a felelősséget: nem az én hibám volt.)

    „Igen, de” állítások (visszatámadás).
    Ellen panasz = más irányba vinni a társalgást.
    Minimalizálás = a másik problémájának lekicsinylése (Tényleg nem vittem le a szemetet, de ez miért akkora baj?)
    Mentegetőzés = valaki másra tereljük a felelősséget és a hibát. (Dugó volt, azért késtem.)
    Agresszív védekezés = a felelősség vehemens tagadása (Nem én voltam!)

Visszahúzódás (= nem vagyunk hajlandóak meghallgatni a másikat vagy válaszolni neki)

    Aktív távolodó viselkedés = a hallgató más tárgyra figyel (pl. kezére = jobb lenne valahol máshol lennem)
    A hallgató semmiféle visszajelzést nem küld a beszélőnek sem verbális, sem nem-verbális formában.

Gottman arra biztatja a párokat, hogy igyekezzenek elkerülni a 4 negatív interakciót, de maga is belátja, hogy egy érzelmileg túlfűtött vita során képtelenek vagyunk arra, hogy racionálisan válasszuk meg reakcióinkat.

Szerelem, házasság??

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezon csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.

„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”

„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.

„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.

„Ez a házasság!”