Csak mert valaki nem úgy szeret 

téged, ahogy te szeretnéd, 

az még nem jelenti, 

hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. 

(Gabriel García Márquez)

Versek melyek megéríntettek...

DÖBBENET

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy
összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!“

Ha elkerülnek gondok, bánatok,

könnyű kimondani. De ha nehéz

órák jönnek, s az öröm ködbe vész?

Ha a szív vérzik, a lélek zokog,

ha éjszakának tűnnek nappalok,

eltördelni mégis a mondatot,

hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!

Miért kell ennek így történnie?!“

Szívem keserű lázadásba jut,

ha érthetetlen előtte az út.

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:

„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!

Te szeretsz engem híven, igazán.

Kínban vergődő szívvel is tudom:

Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghezviheted,

de szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani

ne csak szájjal, de szívvel mondani:

„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”

A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,

amerre vezetsz, bátran mehetek.

S mindennapi kérésem az marad:

„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.

„Legyen akaratod”, ha éj temet.

Legyen most és mindörökké! Igen!

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!

Ha utam célját el is takarod:

Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Herman Enke után németből fordította:

Túrmezei Erzsébet

HARMÓNIA

Ó de jó ilyen csendesen élni…

Semmit se várni, semmit se kérni,

És lelki jókat kapni szüntelen.

Nem sikoltani és nem kacagni,

amit elvesznek, önként odaadni,

s mosolyogni a tűnő életen.

Mert ez a béke nagy-nagy ajándék,

Beteljesülő isteni szándék,

Földre leszállott fényes égdarab.

Könyörgök is, hogy töltsön be egészen,

semmisítse meg bűnös, földi részem

minél szentebbül, minél hamarabb.

Dömötör Ilona

Öt figyelmeztető jel a párkapcsolatban

A felelős párkapcsolatban mindig felmerül a bizonytalanság, hogy csakugyan az Igazit találtad-e meg. A keresztény fiatal számára fogódzót adhatnak az alábbi jelek.
A kapcsolat NEM az igazi, ha:
...bántjátok egymást. Manapság sok párra jellemző, hogy állandóan összevesznek és kibékülnek. A filmekben elmegy az ilyesmi, az életben azonban nem. A megbocsátás jó és fontos, de a bölcsesség legalább annyira: ha a nézeteltérés odáig fajul, hogy a párod megüt, lökdös, gúnyolódik, kiabál vagy rendszeresen durván viselkedik, fordíts hátat és hagyd ott! Egy rossz kapcsolatban az ilyesmi újra meg újra megismétlődik – ha hagyod. A bölcs ember hosszú távon akar boldog lenni; jelen esetben ez azt jelenti, hogy ha kiléptél a kapcsolatból, ne térj vissza. Az izraeliták éltek a kivonulás Istentől kapott lehetőségével; élj vele te is! Ha a bántás megjelent a kapcsolatotokban, vedd jelnek, és lépj ki belőle!
„Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?  Nagy volt a váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!” (1Kor 6,19–20)
...együtt éltek. A legtöbb ember számára nyilvánvaló, hogy a hazugság, a lopás, a gyilkosság bűn. A párkapcsolatok világában egy jóval ravaszabb bűn van jelen, mégpedig igen elterjedten. Nincs, aki ma ne ismerne olyan párt, akik összeköltöztek. Egyesek házasság előtti szexnek, mások próbaházasságnak hívják, Isten azonban bűnnek nevezi. Olyan jónak tűnik... a benne élők számtalan érvet tudnak felhozni mellette. Csakhogy később súlyos árat fizetnek azért, ami a pillanat hevében jónak látszik. A házastárson kívül mással létesített testi kapcsolatból sok rossz származik. Egyetlen alkalom elég, hogy az ember elveszítse a szüzességét, hogy nemi betegséggel fertőződjön, hogy szexuális téren függővé váljon, vagy örökre elveszítse a párja tiszteletét. A Biblia szerint a bűn múlékony élvezet, és súlyos következményekkel jár. Ha bűnben élsz, fordulj meg! Tarts bűnbánatot, és élj tisztán, míg ki nem mondtad a házassági ígéreteket!  Kerüljétek az erkölcstelenséget! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét.” (1Kor 6,18)
 ...kétled, hogy a párod tényleg az Igazi, aki házastársadul van szánva, de nem mersz szakítani. „A kétség sohasem jelent igent, de mindig jelent nemet vagy azt, hogy várj. Isten nem vezet a kétség útján. Ha nincs benned béke, az válasz.” (J. T. Draper) Amikor Isten megnyitja a házasság felé vezető kaput az életedben, tudni fogod, hogy megtaláltad az Igazit. Ha nem vagy száz százalékig biztos benne, kérj gondolkodási időt, és imádkozz, hogy Isten világosan mutassa meg akaratát! Ha a kétségek ellenére folytatod a kapcsolatot, előbb-utóbb elkezdődik az ideológiagyártás. „Nem hagyhatom el, mert...” – az effajta magyarázkodás azt mutatja, hogy a kétség átadta helyét a félelemnek. Ha e bizonytalansággal, szorongással teli úton jársz, és azon töröd a fejed, folytasd-e a kapcsolatot, tekints az útjelző táblára: a hit, a béke azt jelenti: menj tovább; a kétség, a félelem azt jelenti: megállj! „Aki kételkedik, hasonlít a tenger hullámaihoz, amelyeket felkorbácsol és ide-oda vet a szél. Az ilyen ember ne higgye, hogy bármit is kap az Úrtól, hiszen a lelkében megosztott ember nem tart ki semmiben sem.” (Jak 1,6–8)
...a környezeted aggodalommal kísér. Ha a család, a barátok kétkedve figyelik a kapcsolatodat, ne védekezz, hanem gondold meg, hogy az érzelmeid elhomályosíthatják a látásodat, vagyis meglehet, hogy nem látsz olyan tisztán, mint aki kívülről látja az életedet. Ha nem akarod, hogy később, amikor a romantikus érzések elmúlnak (márpedig el fognak múlni), visszatekintve bánnod kelljen, hogy drága időt vesztegettél, kérd Istent, segítsen, hogy helyesen ítéld meg mások véleményét. Ha az, amit mondanak, szeretetből fakad és összecseng Isten igéjével, akkor magad elé képzelheted, amint Isten hatalmas keze gyengéd érintéssel arra indít, hogy változtasd meg terveidet, és térj más, jobb útra. A környezet állandó aggódása figyelmeztető jel, amit Isten helyezett eléd szeretetből. Figyelj, légy nyitott, légy okos, és vess véget a kapcsolatnak! „Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító szófogadó fülnek.” (Péld 25,11–12)
...az, akivel jársz, nem hívő. A legtöbb keresztény fiatal, akinek a kedvese nem hívő, úgy véli, a másik kizárólag őáltala ismerheti meg Krisztust. Találóan nevezte valaki az effajta hamis evangelizáló magatartást missziós párkapcsolatnak. Ez azonban önáltatás. Isten mindenkinek szabad akaratot ad. Azt akarja, hogy vágyakozzunk rá. Ha a társad nem hívő, nemcsak az Urat, hanem a benned élő Urat is elutasítja, vagyis nem akar téged teljes egészedben. Te Istené vagy, s ő féltékeny. A másmilyen lelkületű személy iránti – vagy felőle érkező – vonzalom nem jó. Olvasd el Sámson és a hozzá hasonló bibliai szereplők történetét, és okulj belőle! Hallgass az Úr szavára, és ne hajtsd a fejed felemás igába! Igen, az azt jelenti: szakíts, és lépj tovább! „Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14) (forrás: cbn.com/magyar kurír)

Neked mit jelent a párkapcsolatod?

A párkapcsolat összetett folyamat és sokféle dinamika található egy párnál, akik úgy döntenek, hogy „összeállnak” és megosztják egymással az életüket
Nemcsak fiatalok hanem középkorúak és idősebb korban lévők is létesítenek új párkapcsolatokat, amelyekbe magukkal viszik az „előtörténetüket”. Sokkal nehezebb egymáshoz csiszolódni minél több szokást vettünk fel az évek során.

Manapság sokan nem maradnak meg egy kapcsolatban ha az nem egyezik meg az értékrendünkkel, vagy nem felel meg az igényeiknek, amelyek néha túl magasak.
 
A „(pár)kapcsolat” főnévi alakja, a „kapcsolódni” igének. Amikor egy igét átalakítunk főnévvé, a folyamat dologgá válik. 
Mit jelent kapcsolódni valamihez? Képzeljük el a láncszemeket, a Lego darabokat, vagy a molekulákat hogyan fonódnak össze egymással szétválaszthatatlanul.
A párkapcsolat nem egy megfogható dolog, nem tudod megérinteni, áthelyezni. Nem hasonítható egy bútordarabhoz, amelyet áttolhatsz a szoba egyik sarkából a másikba, áthúzathatod rajta a huzatot, átfestheted. A bútorod ezektől függetlenül ugyanaz a bútor marad csak a külsejét, a felszínét, helyét változtathatod meg.
Egy szép napon dönthetünk úgy, hogy ez a huszonöt éves bútordarab már nem egyezik az ízlésünkkel: kicsit már kopottas, úgyhogy úgy döntünk, hogy feldaraboljuk és kidobjuk. Sajnos sokan a párkapcsolatukat is hasonlóan kezelik: időről-időre lefestik a repedéseket, kicsit feldobják egy dísszel  és különböző helyekre tolják, de a párkapcsolat ugyanaz marad a felszín alatt, a festéstől vagy a felszínes díszítéstől függetlenül. 

A kapcsolódás nem egy ige: sok fajtája van, többek között a szeretet, a simogatás, a hallgatás, az éneklés, a táncolás, a szeretkezés, a sétálás, a masszázs, a csók, a beszélgetés – ezek mind olyan folyamatok, amelyek részét képezik annak, ahogy egymáshoz kapcsolódunk. Amikor igéket használunk arra, hogy leírjuk a kapcsolatot, figyelmünket a cselekedetekre irányítjuk. És a cselekedetek azok, amelyek mindkét ember igényét kielégítik az együttlétre vonatkozóan. Néha megfeledkezünk a kapcsolatunk elején tett kedveskedésekről, tettekről, amelyek boldoggá tették partnerünket, akkor amikor a kötődés még kialakuló félben volt. Az is fontos, hogy különböző és újfajta cselekedetek kellenek, ahhoz  hogy két ember„összenőjön. A párkapcsolat  új formát ölt, ahogy fejlődik, annak érdekében, hogy mindkét fél boldog és elégedett legyen.  
A vonzódás a kapcsolat korai szakaszában jelenik meg és egy jó kapcsolatban a vonzalom végig jelen marad, ahogy a párkapcsolat beérik. Azonban számos párkapcsolatban nem ez a helyzet, és a vonzalom több okból kifolyólag lecsökken. Mit csináltunk akkor amikor társunkat magunkhoz vonzottuk?  Hogyan öltöztünk, hogyan beszéltünk, milyen szavakat mondtunk, hogyan érintettük meg egymást, milyen illatunk volt?
Ezeket az érzékszervi folyamatokat kódoljuk a nyelvünkbe, amelyet aztán bensőségesként, elbűvölőként, megértőként, szeretőként, (meg)hallgatóként, viccesként stb. értelmezünk – egytől-egyig alapvető hozzávalói annak, hogy a vonzalomból szerelem legyen. 
Amikor szerelmesek leszünk, a következő lépés az, hogy erre a szerelemre építünk és szerelmesek maradjunk. Ezek nagyon fontos dolgok egy párkapcsolatban hiszen így tudunk együtt fejlődni azzal az emberrel akit szeretünk.

Amikor legközelebb alkalom adódik rá, alaposan nézzünk körül a lakásban tanulmányozzuk a bútorok külsejét. Aztán alaposan nézzük meg, hogy mi  hogyan éljük meg az egymáshoz kapcsolódást. Gondoljuk végig az összes dolgot, amely a jelen volt, mikor egymáshoz vonzódtunk, ahogyan szerelmesek lettünk egymásba és mire van szükségünk ahhoz hogy ezt a szerelmet újra felépítsük. A szeretet és a szerelem folyamata túl szép ahhoz, hogy úgy kezeljük, mint egy bútordarabot.

 

Könyvek a szerelemröl

Ajánlom olvasásra ezeket a könyveket!

Nagy Endre: Szerelmesek kalauza

Idézetek a könyvből kedvcsinálónak:

A szerelem az a törekvés hogy két fél-ember egy egésszé egyesüljön.

A házasság bizonyára tökéletlen intézmény; sok erőt elfojt, sok örömet elriaszt, sok szabadságot leigáz - telhetetlen az áldozatban. De ha öreg házaspárt láttok, amint egymásra mosolyog, gondoljatok arra, hogy ezzel a mosollyal azt a tömérdek áldozatot köszöntgetik meg egymásnak.

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

Nem két összeillő pár szüli a szerelmet, hanem ellenkezőleg, a szerelem alakít át két embert, hogy egymást épp a tökéletlenségeivel egy egésszé forrassza össze. No most legalább tudod, hogy miért mondják a szerelmet mindenhatónak. Azért, mert meg tudja csinálni a csudát, hogy két ember elviselhetővé váljék egymás számára.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Van rajzos és csak szöveges változat is, mindkettő nagyon jó!
Néhány idézet:

Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem
egészen pontosan olyan, mint én - éppen ezért Éva. Ez azonban
meglehetősen kétes dolog - de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam
lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig
társalogni!

Azt meséli, hogy őt az én testem egyik bordájából alkották. Ezzel a mesével az
a célja, hogy létezésének és egyéniségének a felelősségét reám hárítsa. Én
nem érzem ugyan a bordám hiányát, viszont oldalamon ott van a sebhely, és
ez gondolkodóba ejt. Annyi bizonyos, hogy minden részlet, amely Éva
származására és múltjára vonatkozik, meglehetősen zavaros. Már ez maga is
igen jellemző rá.  

Elengedés...

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

A szeretet kimutatása

„Akkor fognak szeretni, ha kimutathatod gyengeségedet anélkül, hogy a másik ezt erejének bizonygatására használná fel."
Pavese


 „...nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát; tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát – ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem (értsd: az önmagára találás élménye) azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni."
Hamvas Béla: Fák

Gyökössy Endre gondolatai a szeretetröl, a házasságról

Két ember kapcsolatának négy szólama van.

Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot Gyökössy Endre Életápolás című könyve alapján (aminek egyébként elolvasását ajánlom) így lehetne ábrázolni:
agapé - hitbeli szeretet (Szeretlek, mert szeretlek.)
filia - baráti szeretet (Szeretlek, mert társam vagy.)
erosz - érzelmi szeretet (Szeretlek, mert ilyen vagy.)
szexus - testi szeretet (Szeretlek, mert enyém vagy.)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek,
élelmiszer-kapunak, ahol belökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni,
fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom it, és igyekszem ezért én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét, haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat! Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a
fajtája sorsközösséggé teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a
másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink,
emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk
alkonyán) széttéphetetlen kötelékként főzik össze hanyatló életünket. Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője. Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért áldozatot hozni. Általa megtanulhatunk átlátszónak és egyértelműnek lenni, és itt értjük meg a gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem
érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít ,bár ezeket sem tagadja , hanem a
hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és
van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy
legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már
maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik félti, felfedezi csodálata és
a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és
két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a
találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a
titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.

Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz.
Egy óra hosszat szeretni állati dolog.
Egy évig szeretni emberi dolog.
Egy életen át szeretni angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.

Müller Péter: Egy jó feleség....

Egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.
Sok ember él egy asszonyban, és a Nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jó barát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát.
Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá.
Tudja, mi a férfi önérzet és férfi hiúság, a férfi ész és férfi butaság.
Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt.
Társa a férfinak.
Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa.
Sorstársa.

Szerelem, házasság??

Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?”

„Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” –válaszolta a tanár.
„A szabály az, hogy a mezon csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” –tette hozzá.

A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le.

Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük.
Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel.

„Ez a szerelem!” –mondta rögvest tanárnő.

„Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad.”

„Akkor mi a házasság tanárnő?” –kérdezte a tanuló.

„Ahhoz, hogy tudjak válaszolni neked erre a kérdésre, menj ki a kukoricamezőre, válaszd ki a legnagyobb kukoricát, és hozd ide nekem.” –felelte.

„A szabály ugyan az. Nem fordulhatsz vissza sosem.” –tette hozzá.
A diák kiment a kukoricásba. Most már tapasztalattal a háta mögött, nem akarta elkövetni az előbbi hibáját. A kukoricás közepén leszakított egy közepes nagyságú kukoricát, és visszaindult vele az iskolába.

„Ezúttal, hoztál nekem kukoricát.” –fogadta a tanárnő.
„Kerestél egyet ami szép, és hittél benne, hogy ez lesz a legjobb választásod, mind közül.” –tette hozzá.

„Ez a házasság!”

A szerelem:
együtt járunk noha még nem ismerjük jól egymást.
A szeretet:
együtt maradunk noha nagyon jól ismerjük egymást.

Walter Nitsche

Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.”

(svéd közmondás)

"Két jégkocka voltunk, de a napsütésben elolvadtunk, és most egy és ugyanaz a víztócsa vagyunk."
(Paulo Coelho)