Csak mert valaki nem úgy szeret 

téged, ahogy te szeretnéd, 

az még nem jelenti, 

hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével. 

(Gabriel García Márquez)

A lábakat mosó szeretet

Tintoretto: A lábmosás

Camus vallja egyik könyvében: hogy elviselhessem a világot, szükségem van a holdra, a boldogságra vagy a halhatatlanságra; valamire, ami talán őrültség, de nem erről a világról való.

Az Utolsó Vacsora termében ilyet találunk. Jézus mossa apostolai lábát. Testévé változtatja a kenyeret. S innen megy az Úr az olajfák közé és sír.

A világ elviseléséhez szükségünk van erre a lábakat mosó Szeretetre. A hozzánk hajló Szeretetre. A szeretetre, amely kenyérré lett értünk. Nem a világból való az ilyen Szeretet. Kell nekünk. Megtaláljuk nagycsütörtökön Krisztus szívében.

És amikor nincs nagycsütörtök? Akkor nekünk, keresztényeknek kell nem evilági szeretetben élnünk. Ő akarja: „Példát adtam nektek, hogy amit én tettem veletek, ti is úgy cselekedjetek. Amint én szerettelek benneteket, ti is úgy szeressétek egymást.”

Csak akkor elviselhető a világ, ha szolgáljuk egymást, lehajlunk egymás gyengeségeihez, poros lábaihoz, nyűgös gondjaihoz, idegességeihez, bűneihez, rútságaihoz.

Kenyérré nem válhatunk, de adnunk kell erőnket, gondolatainkat, segítségünket, pénzünket, ajándékainkat, amelyekben mi vagyunk. – Életévé lenni másoknak, legalább egynek, kettőnek, néhánynak.

Értem már Jézus, nagycsütörtöki parancsodat. Értem, és Te kellesz nekünk, nem a hold, a csillagok, nem a boldogság, nem a halhatatlanság, nem valami emberi őrültség, hanem lábunkat is kész megmosni szereteted.

Te kellesz, aki nem e világból való, de e világban szerető, hozzánk hajló Szeretet vagy. Kenyerünkké leszel és sírsz értünk.

Uram, hogy elviselhető legyen ez a világ, nekünk is így kell szeretnünk egymást…

Mikor lesz bennünk lábakat megmosó szeretet?

Mácz István

Versek melyek megéríntettek...

DÖBBENET

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,
hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy
összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.
Arra, hogy mindig kell, hogy legyen erőnk arra,
hogy nevessünk,
És mindig kell idő arra, hogy szeressünk.

Őri István

A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

„Legyen meg a Te akaratod!“

Ha elkerülnek gondok, bánatok,

könnyű kimondani. De ha nehéz

órák jönnek, s az öröm ködbe vész?

Ha a szív vérzik, a lélek zokog,

ha éjszakának tűnnek nappalok,

eltördelni mégis a mondatot,

hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!

Miért kell ennek így történnie?!“

Szívem keserű lázadásba jut,

ha érthetetlen előtte az út.

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:

„Én Istenem, hát ez a szeretet?!“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!

Te szeretsz engem híven, igazán.

Kínban vergődő szívvel is tudom:

Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghezviheted,

de szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani

ne csak szájjal, de szívvel mondani:

„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”

A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,

amerre vezetsz, bátran mehetek.

S mindennapi kérésem az marad:

„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.

„Legyen akaratod”, ha éj temet.

Legyen most és mindörökké! Igen!

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!

Ha utam célját el is takarod:

Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

Herman Enke után németből fordította:

Túrmezei Erzsébet

HARMÓNIA

Ó de jó ilyen csendesen élni…

Semmit se várni, semmit se kérni,

És lelki jókat kapni szüntelen.

Nem sikoltani és nem kacagni,

amit elvesznek, önként odaadni,

s mosolyogni a tűnő életen.

Mert ez a béke nagy-nagy ajándék,

Beteljesülő isteni szándék,

Földre leszállott fényes égdarab.

Könyörgök is, hogy töltsön be egészen,

semmisítse meg bűnös, földi részem

minél szentebbül, minél hamarabb.

Dömötör Ilona

Ki vagyok én?

Ki vagyok valójában? 
Egy keresztény, magyar nő. Egy anya és apa lánya, egy férjnek a felesége, segítőtársa, a gyermekeim, fiaim anyja, egy gyülekezetnek, egy közösségnek a tagja, családom tagja, barátaim barátja, néha lelki társa. Ezen a téren belül zajlik az életem. Ezek behatárolják és egyben meghatározzák a helyemet, helyzetemet, és ebből következően a feladatomat, a küldetésemet is, ha tetszik: az életem értelmét. A kérdés az: látom-e ezt, elfogadom-e ezt, és azt végzem-e, amit Isten adott nekem, képes vagyok-e rá, van-e hozzá elég erőm, energiám. Mert mindez nem véletlen, nem én határoztam meg a szüleimet, azt se, hogy magyarnak szülessek, hogy éppen most éljek. Mindez Isten terve az életemben. Ezt hiszem és vallom. Ha pedig Ő rendelkezett így, akkor az csak jó lehet. Küzdök-e a sorsom ellen vagy megelégszem azzal amit kaptam, hiszem-e hogy Isten mindenkinek annyit ad amennyire szüksége van, legyenek ezek akár nehézségek, akár jó dolgok. Tudom-e hol a helyem az életben, a családomban, a
gyülekezetemben, küzdök.e ellene holott Isten rendelése világos hisz ő helyezett oda ahol most vagyok. El tudom-e fogadni tőle ezt feltétel nélkül engedelmesen vagy kapálózók ellene. Látom-e Isten munkáját az életemben vagy megkeserítenek a hétköznapok nehézségei, problémái, nem látom a felkelő napot a szürke felhőktől és elveszettnek érzem magam, pedig Isten velem van és őrzi minden léptemet, vezet, vigyázz rám.

Idézet Cseri Kálmántól: 
Vannak emberek, akik egyfolytában tiltakoznak a helyük, a helyzetük, a nemük - akármi ellen, ami adottság. A hívő ember tudja, hogy ez nem véletlen, Isten rendelkezett így. Akkor ez jó. Akkor azt kérdezem tőle, hogy most ezen belül mit akarsz, hogy cselekedjem, mert akkor azt akarom cselekedni. S ha megérti valaki az Istentől kapott feladatát és küldetését, akkor könnyű lesz neki helytállnia, ott,
ahova Isten állította, bármilyen körülmények között is. Az ilyen ember nem fog menekülni sem a házasságából, sem a hazájából, sem nem akarja magát férfi létére nővé operáltatni vagy fordítva. Tudja, hogy ki, tudja, hol a helye, mi a feladata, és mindezt Istentől fogadja. Tehát akkor ez jó, ha Isten rendelkezett így. Ezek az emberek hihetetlen nehézségeket is kibírnak, ráadásul örömmel. Ezek az emberek elégedettek, mert nekik a kevés is elég (a másiknak meg a sok is mindig kevés), mert tudják, hogy kik, kikké akarja formálni őket Isten, hol a helyük, mit jelent helytállni, és így lehetnek igazán áldássá.

Hidd el jó helyen vagy ott ahová Isten keze rendelt, és töltsd be küldetésed élettel és szeretettel!

És még egy vers:

KI vagyok én?
Ki vagyok én?
Kiért meghalt a MESTER?
Életét áldozta értem,
hogy VELE és BENNE éljek!
Hirdessem ennek a világnak:
szegezze tekintetét a Golgotára!
Én már odatettem az életem
s Ő befedezi vérével lényemet.

Ki vagyok én?
Kit elválasztott az ISTEN?
Elpecsételt önmagának,
hogy VELE karöltve járjak.
Megszentelte szívem s ajkam:
áldjam nevét, dicséretét versbe írjam.
Én már NEKI adtam az életem
s Ő jobbjával támogat engemet.
Ladányi Andrásné Ági verse

Lelkemből szólnak

"Ha fát ültettél, türelemre van szükség. Nem húzhatod ki naponta a földből, hogy megnézd, mennyit nőtt a gyökere."
A. Oakwood

Legmeggyőzőbben maga a valóság bizonyítja, az élet ezer és ezer példája, hogy a legszürkébb áldozatban, munkásságban eltöltött élet termi a legízesebb és leggyengédebb gyümölcsöt. A hétköznap olyan elemi iskolája Istennek, melyben a legmagasabb tudást tanítják.
Mikor hát látszólag legjelentéktelenebb munkánknak engedelmeskedünk, jó tudnunk, hogy annak – sőt éppen annak – maga Isten a gazdája.
A “nagy feladatoknak” sokszor mi magunk vagyunk a megrendelői. De a kicsiny, szürke, terhes gondok – minden bizonnyal Istentől valók.
Teljesítésük hasonló az imádsághoz, s minden körülmények közt Isten szolgálatát jelenti. S az érte járó fizetség is éppoly észrevétlen és csendes, mint magának Istennek a jelenléte. Éppoly észrevétlen, de éppoly bizonyos is.
Pilinszky János

"A szeretet elfogad. Hirtelen nekiállsz eldobálni az ideáljaidat, a "kellenéket", a személyiségeket. Ledobod a régi bőrödet, és újra gyermek leszel. A szeretet fiatallá teszi az embereket. Minél jobban szeretsz, annál fiatalabb maradsz. Amikor nem szeretsz, elkezdesz öregedni, mert amikor nem szeretsz, elveszíted a kapcsolatot önmagaddal. A szeretet nem más, mint kapcsolatba lépés önmagaddal a másik révén, olyasvalaki révén, aki elfogad, aki olyannak tükröz vissza, amilyen vagy.

A szeretet kiváló helyzet lehet arra, hogy eldobj minden feltételt. A szeretet feltételnélküliség. Egyszerűen elveszi a régi sémákat, és nem ad helyettük újat. Ha új sémát ad, akkor nem szeretet, hanem politika."

Neked mit jelent a párkapcsolatod?

A párkapcsolat összetett folyamat és sokféle dinamika található egy párnál, akik úgy döntenek, hogy „összeállnak” és megosztják egymással az életüket
Nemcsak fiatalok hanem középkorúak és idősebb korban lévők is létesítenek új párkapcsolatokat, amelyekbe magukkal viszik az „előtörténetüket”. Sokkal nehezebb egymáshoz csiszolódni minél több szokást vettünk fel az évek során.

Manapság sokan nem maradnak meg egy kapcsolatban ha az nem egyezik meg az értékrendünkkel, vagy nem felel meg az igényeiknek, amelyek néha túl magasak.
 
A „(pár)kapcsolat” főnévi alakja, a „kapcsolódni” igének. Amikor egy igét átalakítunk főnévvé, a folyamat dologgá válik. 
Mit jelent kapcsolódni valamihez? Képzeljük el a láncszemeket, a Lego darabokat, vagy a molekulákat hogyan fonódnak össze egymással szétválaszthatatlanul.
A párkapcsolat nem egy megfogható dolog, nem tudod megérinteni, áthelyezni. Nem hasonítható egy bútordarabhoz, amelyet áttolhatsz a szoba egyik sarkából a másikba, áthúzathatod rajta a huzatot, átfestheted. A bútorod ezektől függetlenül ugyanaz a bútor marad csak a külsejét, a felszínét, helyét változtathatod meg.
Egy szép napon dönthetünk úgy, hogy ez a huszonöt éves bútordarab már nem egyezik az ízlésünkkel: kicsit már kopottas, úgyhogy úgy döntünk, hogy feldaraboljuk és kidobjuk. Sajnos sokan a párkapcsolatukat is hasonlóan kezelik: időről-időre lefestik a repedéseket, kicsit feldobják egy dísszel  és különböző helyekre tolják, de a párkapcsolat ugyanaz marad a felszín alatt, a festéstől vagy a felszínes díszítéstől függetlenül. 

A kapcsolódás nem egy ige: sok fajtája van, többek között a szeretet, a simogatás, a hallgatás, az éneklés, a táncolás, a szeretkezés, a sétálás, a masszázs, a csók, a beszélgetés – ezek mind olyan folyamatok, amelyek részét képezik annak, ahogy egymáshoz kapcsolódunk. Amikor igéket használunk arra, hogy leírjuk a kapcsolatot, figyelmünket a cselekedetekre irányítjuk. És a cselekedetek azok, amelyek mindkét ember igényét kielégítik az együttlétre vonatkozóan. Néha megfeledkezünk a kapcsolatunk elején tett kedveskedésekről, tettekről, amelyek boldoggá tették partnerünket, akkor amikor a kötődés még kialakuló félben volt. Az is fontos, hogy különböző és újfajta cselekedetek kellenek, ahhoz  hogy két ember„összenőjön. A párkapcsolat  új formát ölt, ahogy fejlődik, annak érdekében, hogy mindkét fél boldog és elégedett legyen.  
A vonzódás a kapcsolat korai szakaszában jelenik meg és egy jó kapcsolatban a vonzalom végig jelen marad, ahogy a párkapcsolat beérik. Azonban számos párkapcsolatban nem ez a helyzet, és a vonzalom több okból kifolyólag lecsökken. Mit csináltunk akkor amikor társunkat magunkhoz vonzottuk?  Hogyan öltöztünk, hogyan beszéltünk, milyen szavakat mondtunk, hogyan érintettük meg egymást, milyen illatunk volt?
Ezeket az érzékszervi folyamatokat kódoljuk a nyelvünkbe, amelyet aztán bensőségesként, elbűvölőként, megértőként, szeretőként, (meg)hallgatóként, viccesként stb. értelmezünk – egytől-egyig alapvető hozzávalói annak, hogy a vonzalomból szerelem legyen. 
Amikor szerelmesek leszünk, a következő lépés az, hogy erre a szerelemre építünk és szerelmesek maradjunk. Ezek nagyon fontos dolgok egy párkapcsolatban hiszen így tudunk együtt fejlődni azzal az emberrel akit szeretünk.

Amikor legközelebb alkalom adódik rá, alaposan nézzünk körül a lakásban tanulmányozzuk a bútorok külsejét. Aztán alaposan nézzük meg, hogy mi  hogyan éljük meg az egymáshoz kapcsolódást. Gondoljuk végig az összes dolgot, amely a jelen volt, mikor egymáshoz vonzódtunk, ahogyan szerelmesek lettünk egymásba és mire van szükségünk ahhoz hogy ezt a szerelmet újra felépítsük. A szeretet és a szerelem folyamata túl szép ahhoz, hogy úgy kezeljük, mint egy bútordarabot.

 

Miért sirsz?

"Kisfiú megkérdezte az Anyját: "Miért sírsz?"
"Azért mert asszony vagyok mondta neki."
"Nem értem" - mondja a fiú.
Az anya csak átölelte és mondta nem is fogod soha megérteni.
Később a fiú az apját kérdezte meg:"Miért tűnik úgy hogy Anyu ok nélkül sír?"
"Minden asszony ok nélkül sír"- ennyi volt az egész amit az apja mondhatott.
A kisfiú felnőtt és férfivá vált.
És folyton nem értette miért sírnak az asszonyok.
Végül felhívta az Istent és mikor végre kapcsolatba lépett vele megkérdezte:"Uram miért sírnak olyan könnyen az asszonyok?"
Az Isten így felelt: "Mikor az asszonyt teremtettem különlegesnek kellett lennie.
Teremtettem neki vállat, elég erőset ahhoz, hogy elbírja a világ terhét,
de oly gyöngédet hogy nyugalmat biztosítsanak. Adtam neki belső erőt hogy bírja ki a gyermek szülést és elutasítást melyet sokszor kap a gyermekeitől. Adtam neki keménységet amely segít neki folytatni ott ahol már mindenki feladja. Gondoskodni a családjáról betegség és fáradság ellenére panasz nélkül. Adtam neki érzést szeretni gyermekeit minden körülmény közt. Annak ellenére is mikor a gyermeke mélyen megsérti.Adtam neki erőt elfogadni a férjét hibái ellenére. Bordájából formáltam öt hogy őrizze az ő szívét.
Adtam neki bölcsességet hogy tudja, hogy a jó férj soha nem sérti meg a feleségét, de olykor próbára teszi az erejét és a döntő képességét, kitartani mellette minden viszonytagságba.
És a végén adtam neki a könnyet mely kicsordul és kizárólag csak az övé. Hogy fel tudja használni bármikor mikor szüksége van rá. Hogy mindent el tudjon viselni. Ahhoz a könnyhöz joga van.
Senki nem bír ki szó nélkül annyit mint az asszony.
Az asszony szépsége nem a ruhában van melyet hord. Nem az alakjában nem is abban hogyan fésüli a haját. Az asszony szépsége a szemeiben kell hogy legyen mert azok a kapu a szívéhez és a helynek amelyben a szeretet lakik.
/R. Revesa: Anya könnye /

Könyvek a szerelemröl

Ajánlom olvasásra ezeket a könyveket!

Nagy Endre: Szerelmesek kalauza

Idézetek a könyvből kedvcsinálónak:

A szerelem az a törekvés hogy két fél-ember egy egésszé egyesüljön.

A házasság bizonyára tökéletlen intézmény; sok erőt elfojt, sok örömet elriaszt, sok szabadságot leigáz - telhetetlen az áldozatban. De ha öreg házaspárt láttok, amint egymásra mosolyog, gondoljatok arra, hogy ezzel a mosollyal azt a tömérdek áldozatot köszöntgetik meg egymásnak.

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

Nem két összeillő pár szüli a szerelmet, hanem ellenkezőleg, a szerelem alakít át két embert, hogy egymást épp a tökéletlenségeivel egy egésszé forrassza össze. No most legalább tudod, hogy miért mondják a szerelmet mindenhatónak. Azért, mert meg tudja csinálni a csudát, hogy két ember elviselhetővé váljék egymás számára.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Van rajzos és csak szöveges változat is, mindkettő nagyon jó!
Néhány idézet:

Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem
egészen pontosan olyan, mint én - éppen ezért Éva. Ez azonban
meglehetősen kétes dolog - de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam
lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig
társalogni!

Azt meséli, hogy őt az én testem egyik bordájából alkották. Ezzel a mesével az
a célja, hogy létezésének és egyéniségének a felelősségét reám hárítsa. Én
nem érzem ugyan a bordám hiányát, viszont oldalamon ott van a sebhely, és
ez gondolkodóba ejt. Annyi bizonyos, hogy minden részlet, amely Éva
származására és múltjára vonatkozik, meglehetősen zavaros. Már ez maga is
igen jellemző rá.  

Elengedés...

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel,
hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle,
csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz,
hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla,
de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni;
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet,
hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol,
hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts,
hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;nem kritizálsz vagy regulázol másokat,
hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.

Valójában az elengedés azt jelenti:
Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

A szeretet kimutatása

„Akkor fognak szeretni, ha kimutathatod gyengeségedet anélkül, hogy a másik ezt erejének bizonygatására használná fel."
Pavese


 „...nem az győz, aki kemény marad, hanem aki meglágyul és enged és befogad és felad és feloldja önmagát; tudja, hogy az önfeladás nem a gyengeség, hanem az erő jele. Tudja, milyen rettentő őrület azt hinni, az a helyzet ura, aki kevésbé szeret, aki inkább megtartja eszét, aki hidegebb marad, aki távolabb tartja magát – ez a tévedés, amin minden sors összetörik: a győzelem (értsd: az önmagára találás élménye) azé, aki inkább szeret, aki elveszti erejét, aki jobban áthevül, aki közelebb van, aki fel tud olvadni, aki meg tud semmisülni."
Hamvas Béla: Fák

Gyökössy Endre gondolatai a szeretetröl, a házasságról

Két ember kapcsolatának négy szólama van.

Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a házasság megbetegszik. A teljes, négyszólamú házasságot Gyökössy Endre Életápolás című könyve alapján (aminek egyébként elolvasását ajánlom) így lehetne ábrázolni:
agapé - hitbeli szeretet (Szeretlek, mert szeretlek.)
filia - baráti szeretet (Szeretlek, mert társam vagy.)
erosz - érzelmi szeretet (Szeretlek, mert ilyen vagy.)
szexus - testi szeretet (Szeretlek, mert enyém vagy.)

Szexus nélkül nincs házasság, ahogy test nélkül sincs ember. A szexualitás testi kapcsolata több mint a gyermeknemzés szüksége. Két ember testi öröme ez: a másik odaadásának és a magam odaadásának a boldogsága. Aki csak a gyermeknemzés szükségét látja két ember szexuális kapcsolatában, az a szájat se tekintse másnak, mint rágógépnek,
élelmiszer-kapunak, ahol belökjük az anyagot. Pedig szánkkal beszélni is tudunk, sőt dalolni,
fütyörészni is.

Az erosz más. A testi szerelem lelkibb, esztétikaibb oldala. A másiknak nem egyszerűen átengedem magam, hanem tetszeni vágyom neki. Kívánom it, és igyekszem ezért én is kívánatos lenni. Az erosz tapintja meg a kedves hangja selymét, látja meg szeme színét, haja göndörségét. Ha szeretetünkből ez a szólam hiányzik, akkor jól olajozott gép lehet még kapcsolatunk, de izgalmas, sokszólamú, emberi közösség már nem. Fel kell fedezni a másikat! Ez a szerelem megismerésének az útja.

A filia baráti, szociális szeret, ami két embert társsá, baráttá tesz. A szeretnek ez a
fajtája sorsközösséggé teszi kapcsolatunkat. Általa azt mondom el, hogy azért szeretem a
másikat, mert segítőtársam, akivel mindent megosztok. Ide tartoznak közös élményeink,
emlékeink, közös kalandjaink, amelyek stabillá teszik kapcsolatunkat, és (különösen életünk
alkonyán) széttéphetetlen kötelékként főzik össze hanyatló életünket. Sokszor a gyerekekre, a körülményekre hivatkozva hanyagoljuk el a szeretetnek ezt a szólamát. Pedig ez a baráti közösség a házasság szeretetkapcsolatának nagy jellemnevelője. Közösen könnyebb újjá lenni az önzés felett. Könnyebb megtanulni a másokért élés krisztusi parancsát. Ha a szeretetnek ez a szólama hiányzik, kiürül kapcsolatunk. Ez tanít meg észrevenni azt, aminek a másik örül, és behunyni a szemünket ott és akkor, amikor viszont így kell szeretni. Belőle fakad a türelem, az, ha tudunk közösen imádkozni, és egymásért áldozatot hozni. Általa megtanulhatunk átlátszónak és egyértelműnek lenni, és itt értjük meg a gyakorlatban, mit jelent a megbocsátás. Mindezt csak derűsen lehet megélni.

Az agapé a házasság lelki oldala. Az Istentől kapott szeretet továbbadott formája. Nem
érdemekre, szépségre, vagy a testi kapcsolat örömére épít ,bár ezeket sem tagadja , hanem a
hálára. Hálás azért, hogy az Istentől érdemtelenül kapott szeretetet van kinek továbbadni és
van kitől újra meg újra, naponta megkapni. Ez teszi teherbíróvá szeretetünket. Ez kell, hogy
legyen az alapszólam. Itt lehet feltöltekezni. Ha a barátságunk elgyengül, ha nem tudjuk már
maradék nélkül adni önmagunkat, ha megkopik bennünk a másik félti, felfedezi csodálata és
a szürke megszokás fojtogat, az agapé ad erőt, alapot újra szeretetünknek.

Régi szokás a szeretet szívvel ábrázolni. Találó kép. Az anatómusok a szívben két pitvart és
két kamrát különböztetnek meg. Szeretetünknek is vannak pitvarai meg kamrái. A pitvar a
találkozás helye, ott van az a hely, ahol egymásra lelünk, udvarolunk (pitvarolunk); a kamra a
titkok helye, az intim szféra, ahol azok a dolgok történnek, amelyek nem valók mindenki elé.

Ez a titok is hozzátartozik házasságunkhoz.
Egy óra hosszat szeretni állati dolog.
Egy évig szeretni emberi dolog.
Egy életen át szeretni angyali dolog.
Egy életen át egyet szeretni isteni dolog.

Müller Péter: Egy jó feleség....

Egy jó feleség olyan, mint egy zenebohóc: minden hangszeren tud játszani.
Sok ember él egy asszonyban, és a Nő mindegyik tud lenni: szerető, örömlány és szexológus, szakács, pincér, takarítónő, vendéglátó, sokszor gazdasági vezető, anya, tanácsadó, gyógyító, kedves nővér, nagymama, királyné, sőt, Királynő, azon kívül lelki társ, jó barát és pszichológus.
Tudja, mikor kell szidni és dicsérni a társát.
Mikor kell fölnézni rá, s mikor kell úgy tennie, mintha fölnézne rá.
Tudja, mi a férfi önérzet és férfi hiúság, a férfi ész és férfi butaság.
Tudja a társát láthatatlan eszközökkel befolyásolni.
Meg tud szépülni. Ha kell, meg tudja szelídíteni a férjét, mint a vadlovat, és bátorítja, ha gyáva. Boszorkány, mágus és Hófehérke tud lenni, akibe mind a hét törpe szerelmes volt.
Társa a férfinak.
Harcostársa. Bajtársa. Cinkosa.
Sorstársa.

Bizz bennem!

ÉN: Uram, kérdezhetek Tőled valamit?
ISTEN: Természetesen.
ÉN: Ígérd meg, hogy nem leszel mérges rám...
ISTEN: Ígérem.
ÉN: Miért zúdítottál ma annyi mindent a fejemre?
ISTEN: Ezt hogy érted?
ÉN: Hát, reggel elaludtam.
ISTEN: Igen...
ÉN: Egy örökkévalóságig tartott, míg beindult az autóm.
ISTEN: Aha...
ÉN: Ebédre nem olyan szendvicset kaptam, amilyet rendeltem - így várnom kellett.
ISTEN: És?
ÉN: Hazafelé lemerült a mobilom épp mikor valaki hívott...
ISTEN: Értem.
ÉN: És mintha ez még nem lett volna elég, mikor hazaértem és pihenni szerettem volna, beleültem az új masszázsfotelomba az pedig nem akart bekapcsolni. Ma nem jött össze semmi! Miért engedted, hogy minden így alakuljon?
ISTEN: Engedd meg, hogy megmagyarázzam: hajnalban a Halál Angyala állt ágyad mellett én pedig egyik angyalom küldtem, hogy küzdjön meg vele az életedért. Hagytalak aludni ez idő alatt.
ÉN: (szégyenkezve) Áh...
ISTEN: Azért nem engedtem, hogy az autód beinduljon, mert ha elindulsz, épp egy részeg sofőrrel találkozol utadon, aki beléd hajtott volna.
ÉN: (megalázkodva) Ó...
ISTEN: Az, aki a szendvicsed készítette beteg volt, így nem akartam, hogy tőle kapd az ebéded. Tudtam, hogy nem késhetsz munkából.
ÉN: (zavarban) Aha...
ISTEN: A telefonod pedig azért merült le, mert az a személy, aki hívott csak hazugságokkal tömte volna a fejed és Te hittél volna neki. Így védtelek meg tőle.
ÉN: Értem, Uram.
ISTEN: Ó, és az a masszázsfotel pedig hibás volt és tönkretette volna az áramellátást a házadban.
ÉN: Úgy sajnálom, Uram...
ISTEN: Ne sajnálkozz, csak tanulj meg bízni bennem! Jóban és rosszban egyaránt.
ÉN: Bízni fogok benned, Uram!
ISTEN: És ne kételkedj. Mindig jobb lesz az általam tervezett nap számodra, mint amilyen a tiéd lenne.
ÉN: Nem fogok kételkedni. Engedd meg, hogy megköszönjek mindent, amit értem tettél.
ISTEN: Nincs mit megköszönnöd, gyermekem. Ez csak egy újabb nap volt, hogy Istened voltam és nagyon szívesen törődöm a gyermekeimmel.

A szerelem:
együtt járunk noha még nem ismerjük jól egymást.
A szeretet:
együtt maradunk noha nagyon jól ismerjük egymást.

Walter Nitsche

Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.”

(svéd közmondás)

"Két jégkocka voltunk, de a napsütésben elolvadtunk, és most egy és ugyanaz a víztócsa vagyunk."
(Paulo Coelho)

A szeretet

A szeretet

És akkor Almitra azt mondá: Beszélj nekünk a Szeretetről.

És ő fölemelte fejét, és az emberekre nézett, és csöndesség szállott reájuk. Aztán fennszóval ezeket mondotta:

Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,

Jóllehet minden útja nehéz és meredek.

És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,

Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.

És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,

Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.

Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedéseket segíti elő, azonképpen nyeseget is.

Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,

Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.

Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.

Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.

Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.

Fehérre őröl benneteket.

Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;

És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.

Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az Élet szívének egy darabjává váljatok.

Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,

Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérüjéről

Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet.

Amikor szerettek, ne mondjátok: "Isten a szívemben lakik"; mondjátok azt: "Isten szívében lakom".

És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.

De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:

Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakában zengi dalát.

Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.

Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;

És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.

Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért, mely szeretetre virrad;

Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;

Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;

S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.

Kahlil Gibran