Ki vagyok valójában?
Egy keresztény, magyar nő. Egy anya és apa lánya, egy férjnek a felesége, segítőtársa, a gyermekeim, fiaim anyja, egy gyülekezetnek, egy közösségnek a tagja, családom tagja, barátaim barátja, néha lelki társa. Ezen a téren belül zajlik az életem. Ezek behatárolják és egyben meghatározzák a helyemet, helyzetemet, és ebből következően a feladatomat, a küldetésemet is, ha tetszik: az életem értelmét. A kérdés az: látom-e ezt, elfogadom-e ezt, és azt végzem-e, amit Isten adott nekem, képes vagyok-e rá, van-e hozzá elég erőm, energiám. Mert mindez nem véletlen, nem én határoztam meg a szüleimet, azt se, hogy magyarnak szülessek, hogy éppen most éljek. Mindez Isten terve az életemben. Ezt hiszem és vallom. Ha pedig Ő rendelkezett így, akkor az csak jó lehet. Küzdök-e a sorsom ellen vagy megelégszem azzal amit kaptam, hiszem-e hogy Isten mindenkinek annyit ad amennyire szüksége van, legyenek ezek akár nehézségek, akár jó dolgok. Tudom-e hol a helyem az életben, a családomban, a
gyülekezetemben, küzdök.e ellene holott Isten rendelése világos hisz ő helyezett oda ahol most vagyok. El tudom-e fogadni tőle ezt feltétel nélkül engedelmesen vagy kapálózók ellene. Látom-e Isten munkáját az életemben vagy megkeserítenek a hétköznapok nehézségei, problémái, nem látom a felkelő napot a szürke felhőktől és elveszettnek érzem magam, pedig Isten velem van és őrzi minden léptemet, vezet, vigyázz rám.
Idézet Cseri Kálmántól:
Vannak emberek, akik egyfolytában tiltakoznak a helyük, a helyzetük, a nemük - akármi ellen, ami adottság. A hívő ember tudja, hogy ez nem véletlen, Isten rendelkezett így. Akkor ez jó. Akkor azt kérdezem tőle, hogy most ezen belül mit akarsz, hogy cselekedjem, mert akkor azt akarom cselekedni. S ha megérti valaki az Istentől kapott feladatát és küldetését, akkor könnyű lesz neki helytállnia, ott,
ahova Isten állította, bármilyen körülmények között is. Az ilyen ember nem fog menekülni sem a házasságából, sem a hazájából, sem nem akarja magát férfi létére nővé operáltatni vagy fordítva. Tudja, hogy ki, tudja, hol a helye, mi a feladata, és mindezt Istentől fogadja. Tehát akkor ez jó, ha Isten rendelkezett így. Ezek az emberek hihetetlen nehézségeket is kibírnak, ráadásul örömmel. Ezek az emberek elégedettek, mert nekik a kevés is elég (a másiknak meg a sok is mindig kevés), mert tudják, hogy kik, kikké akarja formálni őket Isten, hol a helyük, mit jelent helytállni, és így lehetnek igazán áldássá.
Hidd el jó helyen vagy ott ahová Isten keze rendelt, és töltsd be küldetésed élettel és szeretettel!
És még egy vers:
KI vagyok én?
Ki vagyok én?
Kiért meghalt a MESTER?
Életét áldozta értem,
hogy VELE és BENNE éljek!
Hirdessem ennek a világnak:
szegezze tekintetét a Golgotára!
Én már odatettem az életem
s Ő befedezi vérével lényemet.
Ki vagyok én?
Kit elválasztott az ISTEN?
Elpecsételt önmagának,
hogy VELE karöltve járjak.
Megszentelte szívem s ajkam:
áldjam nevét, dicséretét versbe írjam.
Én már NEKI adtam az életem
s Ő jobbjával támogat engemet.
Ladányi Andrásné Ági verse
