Elégedetlennek érzed az életed? Nézd meg ezt a filmet! Az ártatlanság hangjai

Az ártatlanság hangjai (Voces inocentes)

Világszerte jelenleg több mint 300 ezer gyermek szolgál hadseregben. Az ártatlanság hangjai, melyet a Film Week az év egyik legjobb filmjének választott, egy 11 éves fiú, Chava igaz történetén alapul, akinek az otthona 1980-ban harctérré változik a polgárháború sújtotta Salvadorban. A film megrendítő dokumentum-látlelet a közelmúltból, az alapvető emberi jogok semmibe vevéséről, a gyerekek és családok szétszakításáról. Az igazság, a hit, a szeretet, az erkölcs, a tudás, a béke megsemmisítő képei peregnek, miközben családok százai küzdenek kiskorú fiúgyermekükért, nehogy katonának vigyék el őket.

Indián mese

Egy bölcs indián asszony, amikor a hegyekben utazott, a folyóban egy különösen értékes követ talált. Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs asszony kinyitotta a csomagját, és
megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az indián asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor jó szerencséjén örvendezve továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…”– szólalt meg. „Jól tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit magadból, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.

Könyvek a szerelemröl

Ajánlom olvasásra ezeket a könyveket!

Nagy Endre: Szerelmesek kalauza

Idézetek a könyvből kedvcsinálónak:

A szerelem az a törekvés hogy két fél-ember egy egésszé egyesüljön.

A házasság bizonyára tökéletlen intézmény; sok erőt elfojt, sok örömet elriaszt, sok szabadságot leigáz - telhetetlen az áldozatban. De ha öreg házaspárt láttok, amint egymásra mosolyog, gondoljatok arra, hogy ezzel a mosollyal azt a tömérdek áldozatot köszöntgetik meg egymásnak.

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.

Nem két összeillő pár szüli a szerelmet, hanem ellenkezőleg, a szerelem alakít át két embert, hogy egymást épp a tökéletlenségeivel egy egésszé forrassza össze. No most legalább tudod, hogy miért mondják a szerelmet mindenhatónak. Azért, mert meg tudja csinálni a csudát, hogy két ember elviselhetővé váljék egymás számára.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Van rajzos és csak szöveges változat is, mindkettő nagyon jó!
Néhány idézet:

Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.

Azt mondja az új teremtmény, hogy különbözik az állatoktól és tőlem is. Nem
egészen pontosan olyan, mint én - éppen ezért Éva. Ez azonban
meglehetősen kétes dolog - de nekem egyébként is teljesen mindegy. Miattam
lehet, ami akar, csak ne akaszkodjék a nyakamba, és ne akarjon mindig
társalogni!

Azt meséli, hogy őt az én testem egyik bordájából alkották. Ezzel a mesével az
a célja, hogy létezésének és egyéniségének a felelősségét reám hárítsa. Én
nem érzem ugyan a bordám hiányát, viszont oldalamon ott van a sebhely, és
ez gondolkodóba ejt. Annyi bizonyos, hogy minden részlet, amely Éva
származására és múltjára vonatkozik, meglehetősen zavaros. Már ez maga is
igen jellemző rá.